A készség általánosan adott,
S hiányát követi zajos morgás
Vagy feszültség, amelyet átél,
Aki mer hivatkozni saját
Körülményre. Hirtelen a lopás
Kerül elő, s rá kell ébrednünk,
Hogy a sok nemes elképzelés
Spanyolfala mögött az élők
Jelentős része kézzel foghatót
Keres. Megedzett harcosokként
Tűrnek vereséget, s amikor
Az áldozat a körbe lépett,
A falkát hatalmába keríti
A visszatartott, de jelenlévő,
Folyamatos és fokozódó éhség.
Tétet csak azok tesznek, akik
Menekülésüket becsomagolják,
S mutogatnak a hiábavaló
Igyekezetre, amelyről eszükbe
Jut a nevetséges, végtelen ostobaság.
Közösségi helyeken aztán
Díszes öltözet fogja nyomatékát
Adni a megoldásra szánt szónak,
Amelyet az ünnepi ének még
Magasságokba is emel. Olyankor
Kórus szól, vagy az orgona zeng.
Változatlan marad ridegségünk.
Mutatható az egyetlen áldozat.
Törvény gondoskodik a hiányzó
Elszánásról, hogy egyformák
Lehessünk. Bűn a leszakadás,
És hasznunk közös gyümölcseit,
Érdem helyett, a rászorultság
Osztja szét. Ki hinné, hogy egy álom
Megvalósulása közben jöhet
Átmenet, melyben fokozódhat
Tartós versenyünk, konszenzussal
Keverten, és olyan jóleső
Az ismétlődés egyformasága?
Már csak magunkon kellene, gyorsan,
Az öregedést kihagyva, segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése