Úgy szánkóznék, ha volna hó,
odaát a dombon, Gulyán!
Dobálgatna az ugrató,
sajogna rajtam a ruhám.
Szlalomoznék a fák között,
meredek volt arra a kert.
Lánysikoly szólna: ütközött.
Ne féltsd! Az egy vagány haver.
Jégpálya sincs az udvaron,
nem szól keringő hangosan.
Hószállingózásban vajon
gondtalanságunk hol suhan?
Nagy Domb méláz magányosan,
koronáján fájó hiány.
Pincsit futtat óvatosan
oldalán aprócska leány.
Vihar nem kell, sem lavina,
nagy zimankó. Elég a hó.
Legyen fehér Föld paplana,
s bújj alája, égen lakó.
Fiad születése jön el,
ami nekünk Karácsonyunk.
Mutasd, te is itt vagy közel:
havat adj, s mi álmodozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése