az augusztusi nyárban
nyújtóztunk a fövenyes
Dunánál
szél se rebbent
nagyobbacska kőre
hajtottuk ruhánkat
bordó köpenyem
felettünk a halványkék ég
békét sugárzott
egy zöld ág rámhajolt
ês akkor hirtelen
kilegelt a víz
ês mint mohó éhes állat
sodorta mindenünk
szatyromat, ruhánkat
ugrottam utánuk
ár ellenében
nagy karcsapásokkal
a tolvajt utolértem
kihúztam a partra
táskám minden kinccsel
némi vizes pénz benn
meg a kis ház kulcsa:
menekvésem
dokk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése