Elváláskor a hallgatás beszél,
s ha volna rendező, azt kérné,
hogy lehetőleg őszinték legyünk.
Olyankor gyorsan átérezni
akarunk, mint holmi feladatot,
kapott értékeket, s a másik
szoros jelenlétét őrizve meg,
el is felejtve, hogy hiányzik.
Nincs is ebben semmi rendkívüli.
Lelki kamaránk őrzi híven
tartósított tartalmait, miket
szükség esetén elő is vesz,
és közéjük telepszik. Bizony ám!
Intimitás a mi igényünk
folyamatosan, és, mint az evés,
megnyugtat, mikor felidézzük.
Egy hirdetés ajánl ételeket,
s az ember a fejét kapkodja:
mint egy barokk festmény, olyan a kép,
formái s színei kibontva.
Íme, az isteni gondoskodás,
és módszere a legmodernebb:
gondodat felejts el, s a kamarád
helyett válaszd mindig a frisset!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése