Mikor egyszerre semmi sincs
Mégis tudod: az élet kincs
Bár eleje és vége van
Nem emilyen, de amolyan
A puszta élet is megáll
Gyerekkorodban hajdanán
Át meg- átjárt a bizalom
Átlátsz már e fúrott lyukon
De mint a vakond, élvezed
Járataid, mert felvezet
A felszínre, s bár nem otthonod
Ott is otthonosan mozogsz
És a folyóig futsz tovább
S maradsz, mi mindig voltál, nomád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése