Mindenféle eszembe jut,
válogatok.
Csúnyát dobok a szemétre azonnal,
irányában nem vagyok bizalommal.
Valakinek főhet feje,
mégiscsak jobban illene
az emberhez a szépség.
Azt se bánom, hogyha nemes,
válogatott,
példának okáért mindjárt beszéde:
mutogasson először is szívére.
Legyen bátor, és tegye ki,
akkor hiszem, hogy emberi
lesz megnyilvánulása.
Pár százada kirakodó
vásárban él,
aki kapott emberformát a Földön.
Nem csak testi szépség számít, könyörgöm.
Igen, vannak a lelkiek.
Birodalom. Kész rengeteg,
jelenünk tudománya.
Nagyon is veszélyes terep,
az sejthető.
Szeretünk dúskálni lelki javakban.
Komolykodva hivatkozni szavakra,
miket aztán eldobhatunk.
Tárgyalásokon az adunk,
tapsoljon a közönség.
Tudjuk vajon, mekkora tét,
mi itt forog?
Megpróbálták tanítani az ősök,
kesztyűs kézzel nyúlni közös örömhöz.
Ma is tart ez a folyamat.
Megnyugtathatom magamat:
jövőnk tele virággal.
