Drága Mamikám!
Először is bocsánatot szeretnék kérni, hogy csak most írok.
Tudom, megígértem nemegyszer. Persze az e-mail (vagyis elektronikus levél)
gyorsabb lenne, de úgy voltam vele, hogy ez a hagyományos forma (toll, papír,
boríték) annyira kiment a divatból, hogy muszáj feléleszteni. Na és persze
valószínűleg jobban is örülnél neki – ez volt a főszempont. Egyébként ezt a
bélyeges levelezést én is jobban szeretem.
Remélem jól vagy, és akad, aki elszórakoztat a
mindennapokban. Gondoltam is Rád, hogy persze olvasol, de nagyobb, hosszabb
lélegzetűt már nem biztos, ezért is gondoltam, hátha örülsz a levelemnek.
Remélem, el tudod olvasni, de Gy… vagy M… vagy Apu segít. Mi jól vagyunk. Igaz,
az elmúlt időszakban egymást váltották nálunk a betegségek, a megfázások. Itt
Angliában nem olyan nehéz összeszedni egy megfázást, mert nagyon változékony az
idő. Viszont az is igaz, hogy itt aztán tényleg egy életre megtanulja az ember,
hogy – ahogy Te is tanítottál minket – legfontosabb a réteges öltözködés.
Ezenkívül mindig kell, hogy legyen nálad esernyő és/vagy esőkabát, illetve
sapka és sál. Furán hangzik, de még nyáron is kell ezekből egy vékony verzió és
egy lenge kabát, mert nem ritka, hogy a legnagyobb kánikulában, napsütésben
egyszer csak a semmiből tűnnek elő ronda szürke felhők és ered el a zivatar.
Tény, hogy nagyon jó volt, hogy első alkalommal is, és most is szeptemberben
jöttünk ki, mert így előttünk volt az ősz és a tél, a sötét, borongós időszak.
Így aztán az ember sokkal jobban megtanulja megbecsülni a napsütést, a jó időt.
A szeptemberi kijövetel a munkavállalást tekintve pedig
szerintem a lehető legjobb. Persze jelen helyzetünkre nézve nem is ennek volt a
legnagyobb szerepe, hanem a tapasztalatnak, az otthoni előkészületeknek, és
annak, hogy voltak itt barátaink, akiknek a segítségére számíthattunk.
Konkrétan, szereztek nekünk angol telefonkártyát, így tudtunk jelentkezni és
kommunikálni a leendő munkahelyünkkel. Az IKEA-nál dolgozunk. Az IKEA egy svéd
világcég, bútorokat gyárt, amiket a vásárló egy egyszerű használati utasítás
alapján maga szerelhet össze – már akinek ehhez van tehetsége, affinitása és
legfőképpen türelme. Mindenesetre nagyon jó kis termékeik vannak. Mivel egy-egy
ilyen IKEA áruház elég nagy, általában van a legtöbben egy önkiszolgáló étterem,
ahova a vásárlók betérhetnek, ha megéheznek bútorkeresés közben. Na, mi egy ilyen
étteremben dolgozunk, Cs. a konyhai részleg raktárában. Nagyon szereti, most
már megtanulta, és van egy magyar kollégája, G., akivel összebarátkoztak, és
megtanultak jól együtt dolgozni. Én pedig az éttermi részlegen dolgozom
többféle feladatot ellátva. Vagy a vendégtérben: takarítom az asztalokat,
összeszedem a szennyes tálcákat, sepregetek. Vagy a pult részlegen: nagy,
áttetsző hűtőszekrényekbe, úgynevezett kabinetekbe teszem ki a sütiket,
gyümölcssalátát, lazacot, üdítőket, illetve evőeszközöket, poharakat teszek ki
a megfelelő helyre a vendégek számára. Sokszor pedig – mint ezen a héten is –
pénztáros kisasszonyként dolgozom. Ezt egyébként nagyon szeretem, mert azt hiszem
elég gyors és precíz vagyok, és alapjában véve szeretem a vendégeket, nem
szoktam kiborulni tőlük. (A kollégákkal sokszor több baj van…) Az angolokkal
különösen jól megtalálom a hangot, velük több a viccelődés, a nevetés.
Egyébként a kollégákkal is alapvetően jól kijövünk. Egy-két ember van, akit
különösen tolerálni kell, mert lusta, de ezt a többi munkatársunk is tudja.
Szóval jó itt lenni, itt dolgozni, persze itt sem minden tökéletes, de
összességében jó helyünk van, jól érezzük magunkat. Cs. egyébként nemrég kapta
meg az állandó szerződést, határozatlan idejűt. Egyébként a pénzből jól
kijövünk, főleg mert most április 1-től az IKEA minden dolgozójának emelte az
órabérét. Az igazság az, hogy ebből csak kisebb mértékben fogunk érezni pozitív
változást, mert azt hiszem 1 év letelte után nekünk is adóznunk kell itt a
fizetésünk után, tehát „csak” 1 évig adómentes az itt megszerzett jövedelmünk.
Viszont az IKEA-nak ez a fizetésemelése pont arra jó, hogy ne érjen bennünket
hidegzuhanyként ez az adókötelezettség. Így tulajdonképpen meg se fogjuk
érezni, sőt még egy kicsit így is többet fogunk kézhez kapni. Szóval
elégedettek vagyunk.
A lakhelyünk nagyon jó, egy angol házban bérelünk szobát, más
magyarokkal lakunk együtt, de persze egy nagyobbacska, saját szobánk van.
Nagyon szeretem, az ablaka a ház mögötti kicsi kertre néz. Ez a kert
szenzációs, sokszor jönnek ide mókusok, nagyon bírom őket, nagyon aranyosak. De
nagyon sok szép madárka is jön erre, vagy az a papagájfajta, amit itt az egyik
parkban láttam először. A ház, amiben lakunk, nagyon jó, tavaly szépen
felújították. Kényelmes, nagy konyha van benne, ami azért jó, mert ha többen is
nekiállnak főzni, nem gond, elférünk. Ez egy csendes ház, 30-asok, 40-esek
lakják. Mi vagyunk a legfiatalabbak, illetve nem, 2 fiú van még, ők 20 év
körüliek, de az egyikük az anyukájával, a másik az apukájával van itt. De
összességében jó kis csapat. Egy ilyen kényszerű együttélés sohasem könnyű, de
itt jóval kevesebb kellemetlenség van, mint máshol, ahol eddig másokkal együtt
laktunk. A szobánkat olyan otthonosan „belaktuk”, kitettük Anglia, illetve
egészen pontosan a Brit Szigeteket (Nagy-Britannia és Írország) ábrázoló nagy
térképünket a falra, az állatos naptárunkat, amiről most éppen egy
párduc-kaméleon szemez velem. Falvédőket is tettünk ki, puha ágytakarókat,
igazi kis kuckó lett. Furán hangzik, de valahogy otthon érzem magam itt.
Remélem, nem szűnik meg a bérlési lehetőség – mert sajnos ilyen aggályok is
felmerültek – és még legalább egy évig itt tudunk maradni. Már csak azért is,
mert nagyon jó helyen van, 100 méterre a Wembley Park metróállomástól. Ez egy
szuper metróállomás, 2 fontos metróvonalon lehet innen utazni: a Jubilee és a
Metropolitan vonalakon. A Metropolitan-t nagyon szeretem, ezzel el lehet jutni
a városközpontba a Baker Street-re (Sherlock Holmes lakott itt), vagy be
egészen a city-be, ahol a felhőkarcolók világa kezdődik, errefelé több egyetem
van. De a Metropolitan-nel lehet leghamarabb kijutni a Londonhoz legközelebb
eső dombságba, igazi természeti helyre. Ott pedig már a lovak és barik világa
kezdődik. Két teljesen ellentétes világ a Metropolitan vonalán két irányban. A
közvetlen környékünk biztonságos, jó környék. Én gyakran járok haza este 10
után, de itt minden rendben. Jó, persze Londonban mindenhol körültekintőnek
kell lenni, de ez elég jó résznek számít. Csak ha focimeccs van, akkor
körülményesebb, nehezebb egy kicsit a közlekedés, mert mi itt lakunk a
leghíresebb angol stadion, a Wembley tövében. Benne sajnos még sosem voltam, de
egyszer jó lenne megnézni itt egy meccset, mert óriási a hangulat. A
közelünkben sokféle bolt van, mindennel jól el vagyunk látva. 15 perc sétára
innen pedig a Wembley Central található, ami egy kisebbfajta városközpont. Itt
van fodrász, posta, több nagyáruház, bankok, kávézók, éttermek, és ez is egyben
metró- illetve vasútállomás is. A munkahelyünk pedig nagyon közel, egy 10 perces
buszútra van tőlünk. Ez amúgy jó, kivéve, hogy így többször beoszthatnak engem
egy kicsit nehezebb feladatra, dolgozni a személyzeti kantinba, vagyis a
személyzeti étterembe. Itt a dolgozók étkeznek, itt ilyenkor takarítási,
pakolási és kasszázási feladataim vannak. Egyébként ezt a fajta szerepkört,
illetve műszakot is szeretem, csak egy kicsit hosszú, mert 9 órás műszak, és
kicsit nehéz fizikailag, reggel 7-től délután 4-ig tart. De azért már ezt is
megszerettem. Összességében azt tudom mondani, hogy a munkánk, a munkahelyünk
jó, a lakhelyünk jó, egész kiegyensúlyozott életet élünk. Szeretünk itt lenni.
Van a közelünkben egy szép park, a VII. Edward park, ide járunk futni. Nagyon
jópofa szabadtéri kondigépek vannak itt, lehet lovagló- vagy evezőgyakorlatokat
végezni, meg mindenféle erősítéseket, tökjó. Szerencsére nem kell annyi
munkaórát dolgoznunk, mint 2 éve, de persze így is elfárad az ember. Ez az
IKEA, amiben mi dolgozunk, egész Írországban és egész Nagy-Britanniában
együttvéve a legforgalmasabb IKEA áruház.
Körülbelül 3 havonta azért mindig lesz lehetőségünk
szabadságot kivenni. Eddig szerencsénk volt, mert ki tudtuk venni együtt, de ez
nem biztos, hogy mindig így lesz… és sajnos nem tudunk mindig hazalátogatni
Magyarországra, de azért igyekszünk majd évente 3-szor hazamenni, ha lehetőség
van rá. Azért nagyon hiányoztok ám, nincs nap, hogy ne gondolnék Rád Mamikám,
de tudod, mi most itt tudunk boldogulni, és én szeretem ezt az országot, én nem
a pénz miatt vagyok itt elsősorban. Élvezem, hogy itt sokféle ember, sokféle
kultúra van jelen, de élvezem a nyelvtanulást is. Az igazi, vidéki angol élet
meg egyenesen lenyűgöz. Nagyon szép ország ez Mamikám. Legközelebb, ha
hazalátogatunk, megpróbálok mutatni képeket, Cs. nagyon szép túrafotókat
készít. Remélem, valamikor az is összejön, hogy skype-oljunk. Vagyis úgy, hogy
telefonáljunk, hogy közben nézzük is egymást. Ez interneten keresztül megy. B.
vagy Gy. Vagy Apu vagy M. tud Neked ebben segíteni. Jópofa, hidd el, jó buli,
egyszer ki kell próbálnod, Mami.
Nemrég egy szuper élményben volt részem, elmentem a Londoni
Kávéfesztiválra. Ez minden év tavaszán van. Magyarországon, Budapesten is
mindig el akartam menni, de vagy pénzem nem volt rá, vagy dolgoztam. De most
itt, Londonban ez összejött, és tudod, itt még komolyabb ez a fesztivál, itt
még Ausztráliából, Melbourne-ből is jöttek forrócsoki készítők, és nagyon finom
portékájuk volt. Az egész fesztivál nagyon érdekes, izgalmas és finom volt,
mert itt sok mindent – italokat, csokikat – megkóstolni is lehetett. Remek
kávégépeket, teákat, csokikat és kávékat árultak. Itt sokféle pörkölőüzem és
sokféle kávékészítési mód van jelen és népszerű. Mivel az én szakmám ez, a
kávékészítés, én itt tobzódtam. Számomra rendkívül érdekes dolgokat láttam,
ízleltem. Nagyon jól éreztem magam, egy új világ tárult fel előttem ebben a
témában itt Londonban. Szuper volt.
Az utóbbi időben, kb. 1 hónapban, sokat dolgoztam, alig volt
szabadnapom, ezért is volt annyira felüdítő és emlékezetes élmény nekem a
kávéfesztivál. De azért igyekszünk menni együtt kirándulni is, amikor tehetjük,
ha kapunk szabadnapot, és az időjárás is kegyes hozzánk. Mostanában szerencsére
több a szép, napos idő.
Hamarosan újra találkozunk, talán mire megkapod a levelem, mi
már Magyarországon leszünk. Úgyhogy a mielőbbi találkozás reményében búcsúzom.
Sok-sok puszit küldök:
Ancsi
Ancsi
London, 2016. április 18.
