Tükrére világít a hold,
az ő tükrébe, apját látja,
az arca sivár, merev,
indulatnak nyoma sincs
rajta, lecsapolták az
állandó gyötrelmek.
Megbabonázva figyeli:
kettőzött erővel tér
vissza az iszony, amikor
látja, apja farkasszemet
néz tükörképével, lassan
felemeli a pisztolyt: - ha
anyád belészeret, tudod,
mi a kötelességed! - a
tükörre lő.
Minden erejét össze kell
szednie, minden erejét,
érzi, amit álmában szokott:
futni akar, nem bír mozdulni
a helyéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése