Van még fény. Szemek és vakkantó gyerekek.
Minden más, ami nincs, emléknek ragyogó.
Füstös, hangos utak lettek az évtizedek.
Gyors autó ma a fájdalom.
Célok gombtalanul, mint az esőkabát,
eltűnnek, ha vihar támad a végeken:
arcon dob haragos labdájával, aki
legfőbb gondja szerint szeret.
Nincs már gőg, a harag nem veri szárnyait,
minden zár kiürült, unjuk a kulcsokat,
elhervadt örömök árnyaiban szuszog
vén, álmos rokonunk, a vágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése