Varázs fényekben fekszel
hátadon vörös napsugarak
szelíden játszanak.
Izmaid megrebbennek
vakító férfitest
modellt állsz az estnek
A sirályok kagylóéles hangja
józanít a végtelen perc
álmos hatalmából
vacsoraidő van
lámpák hunyorognak
brummogó zene kószál
álmodsz velem álmodsz
érzem vágyad széllökéseit
Köröket rajzolok a homokba
megkerestem anyajegyed
majd hanyatt fordulsz
szemedben az álom
kereső kétségbeesése
elmosolyodsz kezed nyújtod
az érintés fuvolajátéka
köröznek ujjaink
játékos sirályokká lettek
a tenger halk muzsikája
lassan ólálkodik a dagály
hátunk mögött a Nap
incselkedő pajzán gyerek
kiáltása szőke impresszió
komolyan nézlek hegedű szól
szemedben lobban a vágy
őscsend ujjainkban
összekapaszkodunk
zenénkben eltűnt az idő
az ősi dal a végtelen víz mámora
Lassan csobog a víz ahogy belegázolunk
elnyel mint éjszaka a kópé fényt
Lélekkenyerem adom Neked
Életem lélekkenyere Tiéd
medúzák libegnek méla közönnyel
kezeddel félresöpröd őket
akarlak mint az életet
a bölcsőnél vagyunk
születésünk és halálunk
őstenger csend öleléseink
lágy vízcsobbanások
fodrozódó homok a tükör alján
Hány színű a fény és mennyi szín
mossa bennünk a teret és az időt
kíváncsi halak álmát
zuhanó sirályok kagylóbombázását
éneklő partok vágydalát
szorítasz mint pánt nyikorgó hajók alját
hínáros iszamló vágy dobog
az élet szíve zakatol
mormogó vén öreg tenger
fogadd magadba éneklő
ölelésünk minden dalát
emelj a csend fénylő templomába!
Izmos karjaid szelik a vizet
ráérősen tempósan barnán
apró fények táncolnak
bukóhullámok rajzanak
sietnek a part felé
borzongok de ez már nem a vágy
kapaszkodnék beléd
végtelen tengeráram
Futó akkordok partra hívása
mert nem lehetek én az ősanya
befogadlak magamban tartalak
hanyatt fekszem karodon viszel
ringatózom mint könnyű dallam
a biztonság crescendója harsan
szerelmedben hazaérkeztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése