Nem vigyáz rám a néma
est
nyelvére harapott
vére befestette a napot
vörösen bukdácsolt
és szelet korbácsolt
dühében
félősen osonok
sötét sarkokon
kabátom cibálja
fagyos tőrével
készül döfni hátba
ha szembe fordulok
vele
dühöng átkot szór reám
azzal van két szemem tele
hiába könnyezem
fagyos szél èn gyermeked
vagyok
kérlek ne bántsd a gyermeked
veled szaladtam nyáron
a réteken
mezítláb voltunk
cipőnk már régen elkopott
és most téped szaggatod rajtam
a rongyokat
te ne fordulj ellenem
tèged hívlak magányos esteken
hogy tombolj
ne hallja senki ha szívem
szakad
ne hallják meg könyörgő
szavam
ne nevessenek ha jajgatok
szél fagyos téli szél
én tőled származom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése