Mórotz Krisztina A kapitány

Na de folytatom. Olyan állapotban voltam, mint egy tengeribeteg és feküdtem abban a zötyögős kocsiban, hálás voltam minden egyes gödörért, meg azért, hogy nekem csak feküdnöm kellett... és nem csinálni semmit... megkönnyebbültem. Az sbo-n csak négy órát voltam, aztán kerültem a neurológiára még hallottam, hogy kis magnézium hiányom van, sózzak ilyenkor jobban. Nem mutatott ki a CT semmit, viszont 180-as vérnyomásom volt, életemben nem mutatott még ennyit.120/ 80 mindig. 

Akkor kaptam infúziót és attól tisztult a fejem. Akkor már láttam... A Marci volt velem, de fogalmam nem volt mit mondott, én mit mondtam, mint az úthenger úgy éreztem magam első nap. Persze teljes vérkép minden kutyafüle... de az első infúzió után szédelegve mentem a folyosón, ugyanis féltem, ha nem kelek fel, akkor beleesek az ágyba :)) ez kuriózum volt…

A szoba lakói: a kapitány, velem szemben, a Gabi néni. 80 éves, de látszott, hogy intelligens, ő azért volt benn, mert letapadt valami idegszál a lábában és a szőlőben elesett, a papát hiába hívta, mert a papa utálja a mobilt. Első pillanattól fogva elfogadott, bár mindenkit kiosztott keményen, és ráadásul igaza is volt. Az éjszakáktól félt, bemagyarázta magának, hogy nem tud aludni és pont azért nem tudott aludni, ezért minden éjjel placebót kapott, két nyugtatót... persze rájött mi a szitu. Erkélyes volt a szoba, reggel már kinn ültünk, jött hozzá a papa, mindig kék seattal, fehér sapiban, fehér pólóban és nadrágban. Nagyon bírtam, amikor a parkolóban már megsimította a haját a mama-kapitánynak, és azt a szájrapuszit sem felejtem el! Az olyan szép meghitt intim pillanat volt. Mindennap a story a bors pletykalapok, ételek, és engem kért meg, hogy sétáljak vele... :) És igen, a kapitány kos volt, és szerette a Fradit mert a papa ott sportolt! Második nap épp a sétámról (eszemben nem volt feküdni, szánalmas kis séta volt, még vérszegény, de erőltettem) jöttem be, amikor a kapitány a fülembe súgta,  Krisztina jött egy hippi a szobába, meg a felesége.  Gabi néni röhejes volt, ahogy ezt előadta, laza lehetett a kapitány fiatalabb korában. Tényleg ott volt a fehér hajú "hippi" bőrszerkóban, meg tetoválásokkal tele, copfosan, fülbevalókkal, szóval annyira kirítt, hogy mindenki megdöbbent. A felesége a hisztériás Margó kb 40? és zsibbadt a bal fele... bekötöttek neki egy infúziót, rosszul, bekötöttek még egyet rosszul... Haza akart menni és bogár találkozóra Gárdonyba... ezt közölte a doktornővel, és akkor láttam, mennyire diplomatikus volt az a nő, ahogy rábeszélte, hogy maradjon. Gutaütése van, én nem engedem el! Voltak hülye helyzetek persze nem tudta mi az, hogy ágytál és szerinte abba nem lehet pisilni, én elmeséltem, hogy lehet... :) 1 óráig volt az ágytálon mire lett valami... mire lefolyt az infúziója. A kapitány és özvegy Erzsi  meg én összenéztünk, kitört belőlünk a röhögés... főleg amikor megszólalt a mobilján a cigányzene teljes hangerővel... és beleszólt, nem, nem a diliosztályon vagyok, ez más, itt csak negyed dilisek vannak.

Hozzák be a rosszul letteket a melegben. Míg ott voltam, a hippijét úgy mutatta be, hogy a férje és náci, töklazán érted? (betört a politika a kórtermekbe), meg szobafestő... meg kinn van az osztrákoknál, és hogy falura költöztek. De lényegében elmesélte az ars poeticáját, és megmutatta a kutyáit, a kutyái nyughelyét. Hippinek egy baja volt, ha kikapott a Fradi leszedett minden szentképet a falról, és levitte a pincébe... Margó jó házasságban élt a hippivel. Hippit én is megszerettem, Erzsi is meg a kapitány is. Amikor Margó kiselőadást tartott az életről, arról, hogy neki fontos a család, tényleg összetartóak voltak és hogy utaznak lakókocsival mindenfelé, azokat az igazi jó vásárokat szereti, meg a bolhapiacokat, gyerekek nem élt még aki nem alkudott! (totális olaszos nő volt, jó volt a kis kövér mamiját is látni...:)) ahogy szuszogva jött a meleg széllel pöttyös blúzban... :) Kapitány akkor békült meg vele, amikor azt mondta, hogy én csak egy egyszerű asszony vagyok nincs sok iskolám, de többet láttam bárkinél. Soha nem szabad elfelejteni honnan jöttünk. Meg amikor a tyúkokról mesélt, és a fesztiválokról, kellett volna diktafon hozzá. :) Soha nem voltunk benn, a vizit hébe-hóba jött, nekem is volt nevem: felderítő... nem tudom már melyik adta, de ha nem nézem meg a gyógyszereket összekeverték volna az Erzsiét és a kapitányét, tehát azért figyeltem mindenre. Közben beszéltem én Cortazarról a kapitánynak, még olvastam is neki, élvezte és beszélt arról, hogy a papa történelmet oktatott az egyetemen, mondjam csak, a papa is így szokta, ez olyan jó!

Meséltem amiről tudtam, imádok mesélni. Havasi azt mondta lassan átmehetnék a másik szobába is röhögtetni.... A hetes szoba mindig nevet, a többi nem… Rászántam a többire is egy órát, amikor tudtam.

Az egészben ez volt a legszomorúbb, tudod azok a látogatások. Mindenkinek olyan jó kis családja volt, én meg írtam az sms-eket. A Laci kétszer volt benn nálam, és így is összekaptam vele, amikor mondtam, hogy holnapra ott a H betű egy kérdőjellel, elkezdte, hogy marhajó a kocsi a cila bácsinál van... mert hát csapágy ugye kopott... és hogy ő nem fogja megkérni a tesóját, na erre mondtam én, hogy jó helyem van itt, gyönyörű a kert, jó szót kapok, tegnap Fradi-Eto meccset néztünk kapitány, Margó, Erzsi és én a figyelő. 

Már ismerem a konditermet kiderítettem, hogy a harmadikon van könyvtár. Megismertem egy őrült nő erejét aki szökni akart, és én kapaszkodtam bele, igaz, hogy negyven kiló volt a néni... ezt így egyszerre elmondtam..

Ismerek minden portást, megismerem a sorsukat és élvezem őket...

Egyik nap elhánytam magam, kapitány odajött hozzám, bolond, tarts szeretőt, és az öreglány olyan mesélésbe kezdett, hogy leesett az állunk. Hozzám képest ti zárdaszüzek vagytok!   És tüzelt, mint a szuka decemberben! Gyakás, gyakás gyakás, imádják hátulról! a többit nem mesélem, mert már röhögök.

Volt egy szép kápolna a kórházban fa mécsestartókkal, fa hatalmas Krisztussal, és az üvegablakok is  klasszak voltak. Az egész elrendezése  levegős volt... Minden fából... Akkor épp takarított egy néni, és rengeteget beszélt nekünk, de nem istenről, hanem a templomról, erről a helyről, szeretem a spontán embereket és azt is, amikor azt mondta, hogy a Krisztina név szép (szeretem is a nevem).

Kívül olvashattunk a kápolnáról, szóval mi amikor felbukkantunk, nída ezek megint mennek:)) érted? Nín da, nem nézd őket, ninda... :) 

Két szürkeveréb ápolónő, istenem, még mellük sem volt, mintha a tavaszi szél lefújta volna őket, de seggük se.

Egyik reggel vizsgálatok voltak, megnyugodtam, hogy "csak kimerültem".

Ne haragudj, hogy ennyit untattalak, de jó volt kiírnom magamból. De ott is láttam, amikor egy kisnővért szekíroztak, szegénykém nagyon csúnya volt és lassú, naná, hogy melléálltam, és egy nénit én segítettem fürdetni, mert a néni remegett. És valami ülőszékben kellett fürdetni... az meg nem volt. 

A nénit meg csak egy sima székre ültettük, remegett, szégyellte magát, és azt mondta a férje azt mondja milyen már a teste. Lógnak a csöcseim, és ráncos vagyok. Hogy ő valamikor szép volt és most így látni. Rákontráztunk hát a papa milyen? Adonisz? Nem, a kettes kocsmába jár nem Adonsba. Ez eszembe jutott a szépségnél. Na, amíg ott voltam az alatt az öt nap alatt én segítettem az Anikónak fürdetni, és ha törölgetett, megnéztem utána, jól csinálja-e, nehogy bejöjjön a szőke ciklon, és végighúzza az ujjait az éjjeliszekrényeken... és elbődülje magát, hogy AAnikóóóóó! (ilyenkor tényleg megcsúnyult) :)))) Amúgy addig nem, míg nem nyitotta ki a száját...és riszálta a szempilláit... Addig csak normál volt. 

.. Erzsiről alig meséltem, pedig vele lógtam, a lánya ír... A cetlit még keresem, már van könyve... őróla is más képem volt először, nagyon megszerettem őt is. Nekem jó volt elmesélni... főleg azért mert  azt mondták, hogy látják bennem az erőt (az orvosok).

A hippivel viszont összetegeződtünk, azt mondta, hogy egyszer-kétszer gondoljak rájuk, de lassan elfelejtem őket.... és ez így jó. Kapitány, amikor mentem ki felállt, és azt mondta vigyázz magadra, és tett két tétova lépést felém... olyanok voltak ezek a lépések, mintha távolodott volna... És tudtam, hogy el kell engednem. Nem néztem szánakozva. Értett szavak nélkül is.