Megszoktam, és most módom van, hogy a
párbeszéd
Távollétében legyen lefolytatható.
Megjelenik, nem parancsra, alakja,
neszét
Véve látomásnak, aki, s ez hallható,
Folytatja érvei felsorolását, s elém
Gurítja gondolata vásznát, hosszan
Terítve ki, mint árus, jusson időm elég
Csodálkozásra. Mondja is: neked hoztam.
Teremtményem közelembe jön, óvatosan,
Ahogy akarom, és minden szava kedves.
Tudom, hogy ura magam vagyok, és olyan
Érvet sorol, ami egy sem ellenszenves.
Csak bizonytalanságra kell még
felkészülnöm.
Miután magamé mértéke s az arány,
És válaszait, sajátjaimat, köszönöm,
Vélve, hogy bennük nem marad semmi
talány.
Átalakításra vár türelmes valóság.
Követei nagyon figyelmesek. Tudós
Módszerekkel, gyakorlottan lesik, az
álság
Feltűnik-e valahol. Olyan mutatós,
Amikor remegő hang azzal próbálkozik,
Hogy messzire hangzón, nagy erővel
zengjen,
S közben önmaga az, kibe beleütközik.
Kevés ember, ki tudhatja, mit üzenjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése