Tétlen viaskodnak az óriás-ásítású fahímzett
felejtésből hátra hagyott mustgyaluval
érlelt kövérjés percek, a hagyaték szirénának szánt
pozdorja-bordás erezettel meghántolt tűzpecsétű
idő sasokkal. Az elvetélt mamut-oszlopoknak szánt
őgyelgés-mítoszok és látnokian fess hamuban kiérlelt
inda-látomások sarokalapjaiban, felhígítva minden aranykeretes
álom-raj háborút, az eset-tanúk és másféle
dédelgés-törődést imitáló dallam-szónokokkal,
ha egy kis mirha-párna illan el egy
ideje-korainak vágyott kereszt-kút palástban,
mintha várnák a vénülten verejtékező ólomláb-eszméletlenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése