Felütés, válasz

Felütés: Fűri Mária

Láttam egyszer Indira Gandhival egy riportot. És láttam ugyanezt a riportot megvágva. Mintha nem is ugyanaz az ember beszélne, annyira más volt a kettő. Sokkoló tapasztalat volt, amit végül nem tudtam kamatoztatni.

A nyilvánvaló szándékosság mellett létezik egy másik, bonyolultabb jelenség. A gondolataink száz százalékosan nem képezhetők le. Még nagyon direkt és egyértelmű kimondás esetén is félreértések özöne az eredmény, mert az emberek nem a kimondott-ra, hanem saját gondolataikra válaszolnak, saját érdekeiknek megfelelően, így a párbeszéd esélye, mondhatni bárkivel, reménytelen. Ezért lehet létjogosultsága, egy eleve az értelmetlent megcélozó művészi koncepciónak. 

Válasz: Fűri Rajmond

A személyes beszélgetés reménykeltő lehet. Amikor a kimondottakat érteni segítségért fordulhatunk a közlőhöz, és - feltehetően - tisztázhatóak az esetleges félreértések. Ami tényleg figyelmeztető, az az önállóságunk és annak ösztönös védelme. Világunk megoszthatatlan, bár kitalálható is, ahogy képesek vagyunk ráérezni egymásra. Merthogy alapjában nagyon "azonosak" vagyunk. A kívánságaink viszont teljesen egyéniek, és ezáltal megoszthatatlanok és elfogadhatatlanok. Innentől kezdve pedig jönnek a "végtelen történetek", amelyekhez nem is nagyon kell ragaszkodnunk, hiszen annyira egyek velünk. Hogy aztán - Ady-val szólva - "szeretnénk, ha szeretnének", az olyan érdek, amely képes felülírni a különbözőségeinket és a félreértéseinket.

Amelyet - a szeretet utáni vágyat - megelőzhet az is, amiről tudhatunk: "szeretni is szeretünk". Szeretetet adni először, és anélkül, hogy eszünkbe jutna a viszonzás igénye. Merthogy, ha igaz, innentől kezdve már nem az eltérések, a meg-nem-értések lesznek a fontosak, hanem az, amit azonosan vagy hasonlóan érzünk és gondolunk. Az már közel van a megértéshez is, ha jól vélekedem. Ennek ismerete megér egy újabb eszmefuttatást.