Steszkó Juli Az öreg hegedű

Öreg, kopott hegedűtok.

Milyen is lehetne?

Némán fekszik, nem mozdulhat,

Bárhogy is szeretne.

Benne pihen a hegedű,

Nincs már semmi haszna.

Ütött-kopott régi hangszer,

Nem játszanak rajta.

Senki nincs ki kézbe venné

Nóta nélkül árva,

Milyen régen lakik a csönd

Húrjaiba zárva!

Nem születik újabb dallam

Hiába akarja.

Hosszú, múló évek csöndjét

Senki nem zavarja.

Felhő takarta az eget,

Egy csillag sem látszott

Mikor húrjain a vonó

Utoljára játszott.

Halkan csendült fel a dallam

Reményvesztett éjjel,

Elszökött a muzsikaszó,

Útra kelt a széllel.

Talán egy nap visszajövök-

Búcsúzóul súgta,

Megremegett a hegedű,

Szakadt minden húrja.

Erőtlenül földre hullt, mint

Szárnyaszegett lepke,

Meghalt benne minden dallam,

Megrepedt a lelke.