Fűri Rajmond: Nagyság

 

Az úgynevezett nagy pillanatok,
napok, hetek, hónapok, évek
kiveszni látszanak. Velük a nyugalom
is eltűnt, amióta szavakkal szokás
szinte azonnal beváló fenyegetést
tenni, és testőrrel sem biztonságos
sétánk az óváros terén.
Elmagyarázni már kevés, hogyan kell
megelőzni a romlást, amikor
akadozni látszik a jó élet ígérete.
Szépítkező nagyság omlott alá,
s a magát határozottnak tudó
idea helyén sértett indulattá válva
önbíráskodás jött elő,
felmérhetetlen fájdalma emlékét
elfelejtve. Hősből lett bőszült öngyilkossá.
Elképedésből nincs hiány, s ez érthető.
Harpagon s Richárd összenőhetett?
Gyógyszere van-e ennek? Az idő?
„Ki viszi át” a felírt pirulát,
s képes mondani olyan igazat,
melyben hinni tud, aki majdnem
eltemette örökkévaló életünket?
Megmaradt mindenünk egyébként.
El kell fogadnunk, hogy az alkalmazkodás
általános előadása
választ kell adjon gyermeki kérdésre:
ez a sok munka „mind mire való?”