Fűri Mária Csak a hóra

Ne emlékezzél csak a hóra
Jöjj Borealis Aurora
Ha megbolondul minden óra
Akkor is Újévre fordul ó ma

BUÉK

Fűri Rajmond Ébren, várva

Egyenesen járni,
mintha lenne irány.
Várni, hogy megszűnjön,
vagy múljon a hiány.
Pedig abban élni,
sorsnak nagyon ritka.
Vannak, sokan tudják,
könyveit ki bújja.
Fordított világban
sűrűn él a gazdag,
éjt nappallá téve
álmatlan virrasztgat.
Bőség jár közöttünk,
keresni nem illik.
Láthatatlan, mikor
egy-egy szív megnyílik.
Csendet tartunk, nagyot,
lesünk ébren, várva,
lehetünk-e mi is
szívvel élő társa.

Fűri Mária Fenyőszag

A fenyőszagba szerelmes vagyok
Fenyőszag nélkül nincs karácsony
Adj még Betlehemet és jászolt
Meg odafent egy csillagot

Körömvirág együttes: A Hírhozó

Rigó Tibor Ítélet

Szállok a behavazott
táj felett
hajlott  fákon a dermedt
levelek
bólogatnak csendben,
és felsír olykor olykor
egyikük,
ahogy a szél tépi, cibálja,
halálos itéletét sikoltja
a kegyetlen, fagyos világba,
nem szól senki már
sem jót,
és vádat sem emel,
csak halni kell, halni bátran,
fagyos levéllel a nyár üzen,
varjúsereget küld a fákra
és ellepik akár a nyári lomb,
az éj sötét madár mind
a csőrét tátja,
a kopár tájért ülnek most halotti tort,
és sír még a levél
egyre elhalóbb hangon,
majd elveszik végleg
és csak a csend ül
a fákon,
koszorút köt és havat
szitál
a zöld fenyő ágra,
mert kell még egy emlék
egy utolsó üdvözlet még,
fehér szalagját köti rá a dér,
megváltót vár újat és jobbat,
igazabb békét álmodik,
zúzmarás ablakban gyertya fénye lobban,
Jézuska jön majd, és bíráskodik,
kinek, kinek érdeme szerint
szórja a fényt, csillagot akaszt,
vagy érdemkeresztet ád,
s megnő a nagy, már szédelgő óriás,
itt járnak köztünk feszülő mellel,
csak az álmodó lélek várja még
hogy vetül rá is némi fény.

Bakkné Szentesi Csilla karácsonyfafüggő (átirat)

a konyha hideg a hó szinte bársony
két öregre ma így nyit karácsony
tűnődve ülnek kint összegyűlnek
madáretetőben a cinegék
hangjukat éhen alig hallatják
az óra itt már előre nem jár
kilincs sem mozdul nincs út a szívhez
az angyalok is elmenekültek
a konyha hideg a hó sem bársony
két kis öreg már mint alabástrom
plakáton fénykép eltűnt segítsél
e megkopott két szó csüng minden fán

Fűri Rajmond Advent idején

A piacon nincs élő virág.
Adventi koszorúk, rajtuk áll,
a fenyőág zöldjén, gyertya, négy. 
Kis gyöngyeiken csillog a fény.

Királyok kincsét elénk tárja
a pult: datolya, gránátalma
mellett sokféle citrus nevet.
Lányával egy anya most fizet.

Még enyhe az idő. A pár fok
meleg nem szokatlan ilyenkor.
A tél beváltja ígéretét,
és sok virágja nő majd, mi jég.

Viharlámpa Projekt Altató

Emily Dickinson Még a fagyott tócsák előtt

Még a fagyott tócsák előtt --

Korcsolyák még sehol

Az esti fényeket

Nem fátyolozza hó

Nem holtak a mezők

Karácsony messze még --

Csoda csodára jő

S engem mind elér --

A szegély érintése

Egy nyári napon --

Egy könnyű séta csak

A hídon át --

Ami akkor hív, szól

Ha nincs itt senki sem --

Viselhetem-e majd

Telesírt ruhám?

Fordította: Fűri Mária

Before the ice is in the pools—

Before the skaters go,

Or any check at nightfall

Is tarnished by the snow—

Before the fields have finished,

Before the Christmas tree,

Wonder upon wonder

Will arrive to me!

What we touch the hems of

On a summer's day—

What is only walking

Just a bridge away—

That which sings so—speaks so—

When there's no one here—

Will the frock I wept in

Answer me to wear?

http://bloggingdickinson.blogspot.com/2011/08/f-46-1858.html

Jónás Tamás Csitító

Csak tél van, nyugodj meg, csak tél, csak tél van.

Majd fölenged a föld. Az égbe, fel.

A szél: idő. Eljárhat feletted.

Csak súrlódik, nem fáj, nem énekel.

Csak tél. Csak hallgat. Tűr, csak csűr. Csak csillag.

Csak lágyan rád terített kék köpeny.

Csak el kell jutni a végső kétségbeesésig,

hogy utána már addig senki se jusson el.

Péter Béla elhülten (vers) Lőrincz Mária Pompeii (kép)

ezek nem antonioni összehordott kellékei, állat, emberalak

miegymás! nézd csak meg jobban te is, hogy számlálhatatlan porcika és lóarc

dermedt maradványai képeznek a teremtő tudtával itt falat.

megkövülni tűnő murális mű ez. anyaga ánti vagy éppen kvarc:

nem lehet tudni. hét pecsétet ütött titkára a hely ásza, hádész.

visszatért halál-fiak homloklebenyéből idézhető meg. pokol

környéke, talán, tornáca ez, de minek e topográfia? ráérsz

ezt kikutatni, ha végső utad lesz oda, s fő bírád odapakol.

addigra az égető tűz kiadja lelkét, s láthatod, hogyan dermed

egy elszürkült tufa-fallá. az alvilág hieroglifái a vég

tébolyult ítéletét mutatják, s látni isten, iszonytató termed

falán az évezredek utolsó előtti ítéletét! - mi kell még?

William Butler Yeats Hol van már az a tánc

Engedd füledbe dalolnom
Hol van már az a tánc
Kőre kell kuporodnod
Nincs már selyem cucc
Keshedt tested csavarod
Elkeshedt tüllbe
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben

Szórj átkot én túldalolom
Mit számít, ha a fickó
Neked ki örömet adott
Gyerekek, akiket nemzett
Alszanak valahol - sok hős holt
Márványtól hűlten
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben

Elgondoltam én e napot
Mutat az óra delet
Akinek támasztéka a bot
Az már nem tettet
Míg összeesek dalolok
Banya vagy lány fülbe:
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben

Fordította: Fűri Mária

Those Dancing Days Are Gone

Come, let me sing into your ear;
Those dancing days are gone,
All that silk and satin gear;
Crouch upon a stone,
Wrapping that foul body up
In as foul a rag:
I carry the sun in a golden cup.
The moon in a silver bag.

Curse as you may I sing it through;
What matter if the knave
That the most could pleasure you,
The children that he gave,
Are somewhere sleeping like a top
Under a marble flag?
I carry the sun in a golden cup.
The moon in a silver bag.

I thought it out this very day.
Noon upon the clock,
A man may put pretence away
Who leans upon a stick,
May sing, and sing until he drop,
Whether to maid or hag:
I carry the sun in a golden cup,
The moon in a silver bag.

Those Dancing Days Are Gone by William Butler Yeats - Famous poems, famous poets. - All Poetry
https://allpoetry.com/Those-Dancing-Days-Are-Gone

garai péter sándor streetart

garai péter sándor Fűri Mari

Sokat utazik mostanában vonaton. Erről is beszélgettünk miután először találkoztunk az Őrsön több mint tizenéves virtuális ismeretség után. Ajánlott allergia ellenes gyógyszert messengeren mert allergiás és mert nyugdíjas gyógyszervegyész vagy ilyesmi szoktam hozzátenni ha róla mesélek. Képes kötött formában verset írni és megnézi amit angolból szöveget fordítok és építő kritikát gyakorol rá. Megszerettettem vele az utcai művészetet és graffitit pedig taszította korábban. És ő adta a tippet és az inspirációt nekem a Budapest 100 szóban-hoz

garai péter sándor 2056

Elrongyolódott lukasra szakadt színtelen függöny lebeg a lusta szélben az ablakban. A házfal mögött leszakadt szoba, leszakadt emeletek, az utcát eltorlaszolja törmelék és szemét. A természet burjánzani látszik, de csak vegetál. Néhány kúszónövény feltör a magasba, hogy sárgulva száradjon a vakító fehér sugárzástól. A folyómeder szárazon kong: homok, kő és még több szemét közt patkányok motoznak és svábbogár fogócskázik. Hirdetőoszlopon hozott szalonnával egérirtást vállal cetlinek hűlt helye. A hegyoromra pillantva ledőlt nő szobor, két kezében pálmaágat tartott. Koromsötét felhők ablaka zárul, láthatatlan messzeségben a nukleáris tavasz.

garai péter sándor utcai fotó

Megyünk kézen fogva. Azt mondom csak egy pillanat. Elengedem a kezed te is az enyémet. A telefonom kamerájával kattintgatok egy falon talált firkát. Néhány percenként. Kordokumentumok. Néhány lépésenként. Ha külföldön lennénk vagy külföldiek még érthető lenne gondolom gondolhatod de itthon vagyunk. Unalmat vagy elcsigázottságot keresek a szemeidben de nem találok. A szerelmek kezdődnek így. Kézen fogva továbbmegyünk

garai péter sándor street art budapest

Falon feketével kézírással: Taposni való arc mindig lesz. Alatta zölddel: Mindig csak a sajátodat. Aszfalton sárgán egybeírva: Life is porno. KRESZ tábla fonákján filctollal: Life is hard aláírás Mohamed. Krétával skiccelt félig telt (félig üres?) feles pohár alatta felirat: shotos terv. Fekete festékkel fújva: se nemzet se határ. Piros nagybetűkkel: NEM. Körbevágott női divatikon falra ragasztva pólóján angolul: amilyen gyakran csak lehetséges légy kedves. Félbe tépett matricán: Nagyon sze.. Néhány graffiti Budapest utcáin segít eligazodni az élet dolgaiban. Néhányuk nem annyira.

garai péter sándor streetart fejek (heads)

Fűri Rajmond Forrás

A váróteremben vagy a vonaton,

ahol az időt el kell tölteni,

hogy meg ne jelenjen, unalom ellen

sok kedves ember sző gondolatot.

Kimondva, ezekből, mint zsákból a mag,

szó ömlik, nagyon értékes anyag,

és a bátrabbak, akár hangosan is

vértet öltenek: igazságukat.

Az aktualitás ilyenkor arat

magának újabb és újabb babért,

ahogy hullámzik, követhetetlenül,

valahonnan érkezve, sok jó érv.

Alapzajt mutat a műszer, hallgatók

csendje csökkenti a nagy hangerőt,

na, de a figyelem általános. Sőt!

Látja, ki követi, összenézők

néma véleménye valódi csoport.

Ki lesz majd, akin elverik a port?

Múltunk itt van, még övé is a jelen.

De akad olyan, ahol a terem

már összevon távoli világokat,

és nyomja a kijelzők gombjait

a támaszkodók mindkét ügyes keze.

Üdvöz légy hát, okos terefere!

A középút azért elővehető.

Gyorsan terjed az új, a sikeres.

Az asszony, ha siet, bár idősödő,

vacsorát már interneten keres,

és SMS-ben vendégüknek írja,

hogy meglepetés lesz majd a leves.

Ami aztán tényleg értékelhető,

az számtalan fényképnek albuma.

Az életünk bármikor követhető,

közösen, minden dokumentuma.

Megszűnt a távolság közöttünk végleg.

Legfeljebb találjunk még egy gépet,

amivel magunkhoz vonhatjuk egymást,

érinteni. Őrizném e forrást.

Fűri Rajmond November

Sok a híve, dicsőítik,

még sincs sehol temploma.

Papjai naponta nőnek,

rajtuk mindig új ruha.

Kergetik a lustaságot,

szenvedni fog, aki lóg.

Énekelnek bátorságos,

lelkesítő indulót.

Rossz idővel, jó idővel

nincsen dolguk, nevetik.

Gondolkodni, na, azt aztán

felejteni kéretik.

Hó alatt, a meleg dunyha,

kitelel majd a vetés.

Közöttünk, ha jól vigyázzuk,

nem lesz baj, ellenkezés.

Mennyi itt a jóravaló,

iparkodó atyafi.

Némelyik kezébe’ zászló.

Lám csak, igaz hazafi.

Tudni illik, hogy mi illik,

közös információ.

Látja kinek szeme nyitva,

honnan jön a vízió.

Most az idő, a november,

Erzsébet és Katalin.

De jó lenne elmélázni

kisebb-nagyobb dolgain.

Valamikor forradalmat

virággal csinált a nép.

Asztalon, a vázájában

hervad pár szál. Így a szép.

Mozog vajon valami, mit

maga munkál az élet?

Vagy a saját köreiben

folyton nyaral a lélek?

Fűri Rajmond Hiány

Későn reggel, erős napban, hunyorogva ébredeztem.

Váratlan volt, majdnem álom, nagyon lassan, alig hittem.

Lázam nem volt, csak a meleg futkározott végig rajtam,

amikor is fényre került lábam: lecsúszott a paplan.

Képek sora, számos album, pedig szemem be volt csukva.

Mi ez? Féltem. Hol vagyok? Már kelnem kéne, napvilágra.

Mért nem enged? Őriz ágyam, amint vigyázóm, az angyal.

Visszatart, hogy megmenthessen? Lenne ok, hogy így marasztal?

Mellettem, a puhaságban, bemélyedve ott a fekhely.

Ki aludt itt? Láttam volna? Szólt-e hozzám? Mikor ment el?

Megloptak vagy kijátszottak? Az is lehet, mind a kettő.

Visszakérem, kárpótolásul! Tudsz-e róla, drága nemtő?

Újulásom, álmom volt az, ami mögé jól elbújva,

elvitték mind, amit hoztak. Csoda, hogy fel vagyok dúlva?

Delfin leszek, buja állat. Mondják, hogyha készül az ágy,

agya egyik fele éber. Kerüli bosszantó hiány.

Yeats, William Butler Levelek hullása

Nem hoz az ősz már szerelmes levelet

Kinn a kévékben egér sem lapul

Sárgák felettünk mind a falevelek
Sárga az avar is, a levél lehull

A szerelem múlik, ez az a fájó ok

Hogy lelkünk szomorú, megviselt, kopott

Hervadó arcodra ez a búcsúcsók

Váljunk el, mielőtt szenvedélyünk halott

Fordította: Fűri Mária

The Falling of the Leaves

Autumn is over the long leaves that love us,

And over the mice in the barley sheaves;

Yellow the leaves of the rowan above us,

And yellow the wet wild-strawberry leaves.

The hour of the waning of love has beset us,

And weary and worn are our sad souls now;

Let us part, ere the season of passion forget us,

With a kiss and a tear on thy drooping brow.

https://www.poets.org/poetsorg/poem/falling-leaves

Szebeni Sándor A Vak Remény utolsó éjszakája*; Kertben, ősszel

Most van Takács Zsuzsa születésének nyolcvanadik évfordulója.
A csillaggal jelzett sorok az ő verseiből vett idézetek.

Fekszik a bokor alján és vacog.*
Csak foltokat lát. Fél-világtalan
Szeme a zárt kapu négyszögén csügg.
Valakit vár még a kivert kutya.

Félárnyékon is átsütő arcot,
Fényt a kínnal összetákolt képen,
Mely ismerős, az övéiből egy
S való legyen, ne puszta vízió.

Nincs, aki segítene, mégis vár
Egy érintésre: langyos ujj legyen.
Egy hangra, mely övéitől való.

De csak lézengő árnyak mindenütt.
Nem lát köztük gazdát, pártfogót. Csak
A Vak Remény tudja, hogy látni fog.*


Kertben, ősszel

A hűvösödő árnyak közt a csöndben,
a kertben már semmi sem ugyanolyan.
A hervadás illata mindennél szebb,
és a romok alakja kápráztató.
Formák, színek, árnyalatok: csupa tánc.
-- Így múlunk el mi is az időben,
féligazság vív meg most a teljes
hamissággal -- mormogta magában.
Visszavonulva nézett a múltba és
végiggondolta újra életét.*
Ő nem hajított követ a napba
csak azért mert nem állta tekintetét,
és nem rakott fészket a madaraknak
csak azért mert nem tudott repülni.
Volt egy lángja, ami gondolkozott
s értette a kövek bölcsességét is.
Az éj fényei közt csak e láng tudott
suhanni ilyen furcsa némaságban.
Tapintanunk kell őt, ki előttünk áll:
nincs gyűlölet nem gyűlölő szívében,
nincs árulás nem áruló szívében.
Az érzékszervek hamvát és hiányát
megtapasztalta újra s mindörökre.

Emily Dickinson Külsőt belső pingál

A külső méretét

A belső dönti el

Herceg vagy törpe lesz-e? -

A belső állapot

A mozdulatlan tengely,

Kereket az vezérel -

S mi látszik? Felvert por

És küllő-perdület

Külsőt belső pingál

- Kéz nélküli ecset -

A kép előáll, s őrzi

A belső védjegyet

Vérerekkel szőtt vásznon

Egy áll, s talán szemöldök -

A csillag titka tóban -

Szem nem tudhatja meg

Fordította: Fűri Mária

The Outer—from the Inner (Angol)

The Outer—from the Inner

Derives its Magnitude—

'Tis Duke, or Dwarf, according

As is the Central Mood—

The fine—unvarying Axis

That regulates the Wheel—

Though Spokes—spin—more conspicuous

And fling a dust—the while.

The Inner—paints the Outer—

The Brush without the Hand—

Its Picture publishes—precise—

As is the inner Brand—

On fine—Arterial Canvas—

A Cheek—perchance a Brow—

The Star's whole Secret—in the Lake—

Eyes were not meant to know.

Forrás:

http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1830/The_Outer—from_the_Inner/hu/71972-A_Belsőtől_a_Külső?translationLang=all

vers: Péter Béla megfestett visszhang kép: Jávorka Csaba Genezis (IV.)

ím, a látvány egy álombéli barlang, ahol az élet épp
keretben szorong. bénulttá andalít egy sziréni hang.
negédes idomokat idéz egy song, mélytengeri zúgásba
fog egy harang, dobhártyán tapadva még sokáig bong.
az álom bugyrokban vértérkép lappang, szervek, s nagyított
sejtek hada tolong, ládd, a lételem elegy koránt sem pang.
teremtett táj, bár sehol a napkorong

Fűri Rajmond A végtelen nyár

A sugárút aszfaltján kényelmesen kocogott

a konflis, nyári este, és hátul, összebújva
a pár, a magas házak között, egymást kereste,
hiszen reggel, álom után felébred a nászút.

Mindig mozog az ember, még ha egy helyben is áll.
Gyerekből lesz felnőtt, és király válik koldusból.
A pillanat pedig, mint magas filozófia,
titok, egy átöltözés, ahogy a minőség vált.

Mikor emel, hogy rá magasra nézzen, valakit
a szerencse? Jóllehet a tömeg az, akiben
felgyűlik az erő, önmagát megünnepelni
azzal, ki neki és magának is, hőst alakít.

Milyen végtelen tud lenni a nyár! És a hajtó
ostorral simogatja lovát, hogy ő is itt van.
A pár pedig ábrándozik, s tudja, hogy a jövőt
előlük sosem zárhatja el nehéz vasajtó.

Dr Kocsis András (1919 -- 2013) Lebegés az Alfa-hullámokon

Nehéz álom erős kezével
Durván ránt föl az ébrenlétbe.
Eltávolodó dobogása
A szívem halkuló verése.

A padlón Hold-rajzolta ablak.
S míg lassan kúszik fénye, árnya,
Álom-ébrenlét kentaurja
Vágtat velem ezernyi tájra.

Francesco de Orellana Sajátidő

A tölgyfa hosszában hasadt ketté
Mintha villámlott volna
Pedig csak a szú perceg
A nap még visszalép egyet
Majd begurul a fák közé
Reccsen egyet a hegy gerince
Pedig nem is emel semmit
Az eget is én tartom, meg a
Légnemű halmazállapot
Meg a színe. Ezért nem hullik le

A macska szeme kéken
Villog a vörös sötétben
Az agyam helyén sárgán
Izzik a zöld telihold

A sötétben az idõ is lassan
Megfontoltan csúszik-mászik
Nehogy falnak menjen
Én inkább csak fekszem
Így is falnak megyek
Attól amit látok
Ami az agyamban kavarog
Mert az idõ azért telik és
A körmöm is növekszik
Bár lassan


Ez a változat egy dokkos nagyítós eszmecsere eredménye.

A vita és a változatok az alábbi linken olvashatók:

http://www.dokk.hu/ajanlat.php?vid=44163

A legelső változat pedig itt, a költő által vezetett dokkos napló 276-os bejegyzése:

https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=Q29ucXVpc3RhZG9yZXM=

Emily Dickinson A hírnév csali csak

A hírnév csali csak
Mozgó tányérokon
EGYSZER vendég csak asztala
Másodszor eloson

Morzsáit a varjú
Fel nem csipegeti
Búzára szórja s az ember
Meghal mert megeszi


Fordította: Fűri Mária


Fame is a fickle food

Fame is a fickle food
Upon a shifting plate
Whose table once a
Guest but not
The second time is set.

Whose crumbs the crows inspect
And with ironic caw
Flap past it to the
Farmer's Corn —
Men eat of it and die.

Fame is a fickle food by Emily Dickinson - Famous poems, famous poets. - All Poetry
https://allpoetry.com/Fame-is-a-fickle-food

Kocsis Csaba Fűri Rajmund Porciai utazások/Viaggi a Porcia/A journey through Porcia

Emily Dickinson A Forradalom

Hüvely a Forradalom

Benne rendszerek csörögnek

Ha fúj az akarat szele

És virul a virág

De végül nem marad

Csak a rozsdaszín alap

Saját magának s a szabadságnak

Sírt ás a nyár

Csak száradó szárat hagy ott

Melynek bíbora megkopott

A Forradalom rázza hogy

Él vagy halott

Fordította: Fűri Mária

Revolution is the Pod

Revolution is the Pod
Systems rattle from
When the Winds of Will are stirred
Excellent is Bloom

But except its Russet Base
Every Summer be
The Entomber of itself,
So of Liberty -

Left inactive on the Stalk
All its Purple fled
Revolution shakes it for
Test if it be dead.

Revolution is the Pod Poem by Emily Dickinson - Poem Hunter
https://www.poemhunter.com/poem/revolution-is-the-pod/

Vajdics Anikó Kasztíliai Izabella – tanulmány egy sakkjátszmához

Lányos termet, ferde metszésű szem,

fehér gyapjúruha, erélyes arcél –

szép királynő, hited, mint az acél,

töretlen. Bábokat űz a végeken

gigászi álmod, a Visszahódítás.

Bástyáid hűek, de egy hang ezt mondja:

a játékos egy másik tábla rabja,

hol fehér nap van, sötét éjszakák.

Démonok felelnek kétségeidre,

s míg neved visszhangozza az Újvilág,

gyónni hív a nálad is buzgóbb halál.

Törvényekkel szentelt bűneidre

a vezeklés sem ad feloldozást,

míg a földre, amit a “hitetlenek”

térképén Eldoradónak neveznek,

legbelső önmagadban nem találsz.

Dokk.hu

Fűri Rajmond Szalonban

Emily Dickinson Most állt meg

Most állt meg --

Nem a kakukkos --

A mester bábuja

Nem tud úgy meghajolni

Ahogy ez itt fityeg --

Rettegés lepte meg

Kíntól görbedtek a számok

S rángtak az óramutatók --

A déli takarásig

Doktorért futni minek --

A Fagy Órája ez --

A Boltos követel még --

A Hűlt már nem neszez

Biccent az aranyló páros

S a tik-tak mutató --

A hosszú versenyt ki nyerte?

Az óralap --

Vagy ő?

Fordította: Fűri Mária

A Clock stopped

A Clock stopped -- 

Not the Mantel's --

Geneva's farthest skill

Can't put the puppet bowing

That just now dangled still --

An awe came on the Trinket!

The Figures hunched -- with pain --

Then quivered out of Decimals --

Into Degreeless noon --

It will not stir for Doctors --

This Pendulum of snow --

The Shopman importunes it --

While cool - concernless No

Nods from the Gilded pointers --

Nods from Seconds slim --

Decades of Arrogance between

The Dial life --

And Him.

A Clock stopped -- by Emily Dickinson -- Famous poems, famous poets. -- All Poetry

https://allpoetry.com/poem/13630758-A-Clock-stopped---by-Emily-Dickinson

Emily Dickinson A lótás-futás a házban

A lótás-futás reggel
Halál után a házban
Ünnepélyes iparkodás
–  Ez Földi rendelés

A pitvar kisöpörve
Szerelem félretéve
– Már nem használhatjuk úgysem
Hacsak nem Odaát

Fordította: Fűri Mária

The Bustle in a House

The Bustle in a House
The Morning after Death
Is solemnest of industries
Enacted opon Earth –

The Sweeping up the Heart
And putting Love away
We shall not want to use again
Until Eternity –

https://www.poetryfoundation.org/poems/44084/the-bustle-in-a-house-1108

Szebeni Sándor Életünk

Minden szabályszerű

bölcs számításunk

szerint halad.

Csak az a pillanat

mi kimaradt

a számításainkból.

Az idő figyelmeztető

jeleket horzsol,

ábrákat vés falunkra.

Ritkán hallott neszek

ritmusváltásról vallanak.

A test éppen irányt vált

a szabadesés törvénye szerint.

Valami szétesik bennünk:

az összhang, a részek kohéziója.

De éber jelfogók vagyunk,

figyelünk s hátralépünk.

Remélünk a haladékban,

késlekedő veszélyben.

Az időt kijátszva

szeretnénk a megélhetőből

valamit elragadni,

végső fontosat, örököset.

Illőbb darabkát

lenyesni a világból,

hasítani az égből,

emberi mérték szerint.

Ám egyszer csak

megőrül bennünk a világ.

Szárnyalva és földhöz tapadva,

zuhanva és egyenesedve,

eszelősen szorítjuk magunkhoz

egyszeri létünket,

mint sivító gyermek a bábut.

De egy nap

megszakad áramkörünk.

Elménk még izzik, parázslik,

de műszerfal-mutatóink

megállnak, csápolva,

szökve lengenek.

Nincs rémület,

nincs búcsú,

fájdalom sincs.

Talán egy sziszegő hang,

amit még hallunk.

Aztán a házban

pár új arc, idegen.

Pedig az ajtót

nem nyitotta senki.