- Énekelj te, én már elfelejtettem a szövegét - mondta a Griffmadár.
Kézen fogták egymást, és lassan, ünnepélyesen táncolni kezdtek.
Közben néhányszor rá-ráléptek Alice lábára, amikor éppen arra keringtek. Elülső lábukkal az ütemet verték. Az Ál-Teknőc lassan, bánatosan rázendített :
"Édes Csiga, szedje lábát! Letiporja farkamat"
- szól a Keszeg - "az a Delfin, aki mögöttünk halad.
Lám, a Homár meg a Teknőc kinn vár már a fövenyen,
ugye, ön is táncol egyet mivelünk majd odalenn?
Nemde, ugye? Nemde, ugye? Ön is táncol odalenn?
Ugye, nemde? Ugye, nemde? Táncol kinn a fövenyen?
Fogalma sincs, milyen jó lesz, mihelyt egyszer kijutunk,
beleugrunk a tengerbe, fickándozunk, mulatunk!"
Szól a Csiga: "Nagy út kérem!" Ferdén pislant szeme: nem!
Jólesik a meghívás, de nem táncol a fövenyen.
Ő ugyan nem, ő bizony nem, nem táncol a fövenyen,
ő bizony nem, ő ugyan nem, nem táncol ő odalenn!
"Ej, lári-fári" - így szól a pikkelyes barát -,
"van közelebb part, hogyha kell, van föveny odaát.
Ha messzi tán a brit part, közel a francia,
sebaj, majd együtt járjuk, jöjjön, édes Csiga!
Ugye, nemde, nemde, ugye, nem marad már idelenn?
Ugye, nemde, nemde, ugye, táncol már a fövenyen?"
|
- Köszönöm szépen, nagyon érdekes tánc volt - mondta Alice, aki örült, hogy már vége van. - A vers is tetszett. De sok mindent szeretnék még kérdezni, ha szabad - kérlelte az Ál-Teknőcöt.
- Kérdezz - bátorította az Ál-Teknőc.
Fordítás Kosztolányi Dezső
A vers angol eredetije az alábbi linken olvasható (Chapter X.)
http://www.literatureproject.com/alice/alice_10.htm
|
Lewis Carrol két meseregényét Varró Dani is lefordította - esetleg az idelátogatók közül olvasta már valaki?
VálaszTörlés