2015. november 16., hétfő

Péter Béla Lóci Nagyapa

Kora-reggel kelt. Féldeci szilvapálinkával nyitotta a napot, egy szelet kenyérből tört falattal. A kerekes kútból felhúzott vízből, két tenyerével magára mért hideg vízben megmosakodott. A nagyanyám által szőtt vászontörölközővel megtörölközött, majd felvette a gúnyát, amit nagyanyám a hokedlira készített neki. Megetette az állatokat. Megfejte a teheneket. Bement a konyhába, megette a tojásrántottát meg a kakastaréjra sütött füstölt szalonnát. Aztán befogta a szürke-marhákat. A szekérre tette a villát, a kaszát. Vállára kapta a borjút. Feltette a vizeskancsót a félkabátba csavarva. Felült a bakra, s indult a határba, a „proletárba”, ahogy a faluban nevezték azt a földterületet, ahol a szegény emberek parcellái voltak. Az úthoz szükség volt egy bő órácskára. Megérkezvén. A borjút, amiben a vöröshagyma, kenyér és a szalonna volt tárolva egy ágra erősítette, a vizeskancsót, az árnyékot adó bokorba helyezte.
A kaszálás előtt még hátra volt az élezés. Előkerült a kaszakő. Alapos élezés után elkezdődött a munka. Amikor a Nap a legmagasabban járt, megállt a kasza. A távolból alig hallhatóan a delet harangozták. Visszaballagott a tábla szélére. Előkerült a borjú meg a víz. Nagyapám ebédelni kezdett. Komótosan vágott a kenyérdarabból, majd a szalonnából és a hagymából is. Behelyezte a szájába a jókora katonát, úgy hogy a bicskával elkísérte odáig. Fogkefét soha nem látott fogsorával (kettő fog híjával) aztán szép lassan megrágta, végül lenyelte. Negyed óra sem telt el, és jó is lakott, ekkor visszacsomagolta az elemózsiát. Ivott a vízből. Megtörölte a száját. Odament a szekérhez. Levette a lópokrócot. Leterítette a bokoraljához, s ledőlt egy kicsit.
Egy bő fél óra szendergés után a pokróc visszakerült a szekérre. A marhákat megnógatta és elindultak a lucernatáblán úgy, hogy nagyapám a gyeplőt fogva szekér mellett lépdelt. Lekerült a villa, a lekaszált lucerna meg fel a szekérre. Amikor nem volt már a levágott heréből, megfordította öregapám a fogatot, s nagy hőőő-vel megállította a teheneket. Megigazgatta a rakományt. Felmászott a bakra. Megbiztatta a vonóerőt, s hazaindult . Útközben egy nagy csoport csirkegombára (a rókagomba ottani neve) lett figyelmes. A szekér megállt. Nagyapám lekászálódót a kocsiról. Nem sokára ölben hozta a csirkegombát, amit aztán betett a bak alá. Egy óránál több idő múltán aztán megérkezett a fogat
.
Nagyapám az istálló mögé pakolta a lucernát, aztán a szekérrel a helyére állt. A marhákat kifogta. Megetette, megitatta őket. Közben a féldeci szilvapálinka a kenyérrel ismét. Nagyanyám asztalra tette a főtt ételt. Nagyapám megmosta a kezét meg az arcát a lavórban lévő langyos vízben. Meg is törölközött, s leült az asztal melletti lócára. Az alumínium kanállal kimerte az első kanál levest.
Hogy egész nap mi járhatott a fejében?
Ezt elmulasztottam megkérdezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése