2017. március 17., péntek

Gulisio Tímea Nekromantika

előbb utóbb minden költő rájön hogy az írásnak semmi értelme
az alkotás a rombolás álcába bújtatott anatómiája
állítólag egyfajta jóindulatú agresszív megnyilvánulás
a nyomokban még embert is tartalmazható tákolmányok felé
oscar wilde szerint természetesnek lenni a legnehezebb póz
azt russel óta se kérdi senki mért jobb lenni mint nem lenni

a psziché szörnyű haragja fétispartikon cirkulál
ahol a kosztümös-öltönyös résztvevők kis húsdarabokat
vágnak ki egymásból és késsel-villával illedelmesen
csevegve elfogyasztják
a társasági élet egyik formája a társasági halál

a hullákat nincs hova temetni már nem férnek el egymás tetején
a szeméttelep pedig nem veszi be őket
mondván a legmérgezőbb anyag az emberi anyag
és igaza van
a reklámok többé nem a fiatalság kultuszát sugallják
az élet a halálhoz hasonlóan sokba kerül köztes megoldás kell

az új horrorfilmek legmenőbb főhőse ted bundyra hajaz
élő húsba harapás de az áldozat megölése nélkül
az esküvőkön drága gyűrű helyett ujjat cserélnek a felek
miséken adományul vért fecskendeznek a perselybe
húsvétkor az egykori nyúlra emlékezve tapsi füleket tálalnak ebédre
a mikulás ruhát cserél nehogy vérszemet kapjanak a gyerekek
nincs többé karácsony


kötetben: Nekromantika

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése