A bolond álom
– melyet mi kergettünk –,
ezer sebből vérzett.
Hidd el drágám,
nem vesztettél semmit,
nem oly nagy dolog az élet!
Persze könnyen lehet,
jár csak a szám most is,
tudhatnád már rég,
hogy nem vagyok egy klasszis!
Jobbat érdemeltél volna
– nálamnál ezerszer! –,
mégis elmondtad
hogy szeretsz,
több mint százezerszer.
Mondd, hogy mért szerettél,
mit szerettél rajtam?
Miért vágytál arra,
hogy lelkem kitakarjam?
Mért hitted el nekem
azt, hogy nem szeretlek?
Mért, hogy nem te engem,
téged én temetlek?
Nem jól van ez drágám,
hogy én állok e hantnál!
Hajolnál te fölém,
és sírva káromolnál!
dokk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése