Bocsánat hogy minduntalan felébresztelek. Az előbb is percekkel vagy tíz percekkel ezelőtt - az idő folyása éjszaka hajnalban mintha ritmustalanná válna - a kézfejed domborulatán simogatom a pihéket önkéntelen és az ujjad megmozdul visszasimogat szemed kinyílik félálomtól részegült hangon szólsz a szavak gyors egymásutánban visszhangzanak a párna paplan és lepedő koordináta rendszerén belül Mi van? Kelni kell? kérded a helyzethez mérten kissé komoran a rég meg nem szólaltak rekedtségével felelem Nem és már csukva is ismét pilláid légzésed megint egyenletes mélyül a csend parketta recsegve hull némaság közé a gázkonvektor őrlángja surrog mint a korán elégő jövő egy-egy taxi robog az út kövein időnként zárt ablakunkon kívül a város sohasem alszik teljesen és mennyi mindent megcselekszünk álomban amiről nem fog tudni senki kész meg nem írt regény fele életünk. Most már felesleges is volna hogy visszaaludjak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése