Fagyos az éjszaka.
Kopog.
Az égre szögelt csillagok
az űr örökös foglyai.
Sóhajtást hallani.
Az elfogyott hold
dohog, vagy valaki
idelenn sírdogál?
Az idő itt és most
megáll.
Merev mosolyok közt kapirgál
az izgága szél.
Hajléka nincs, köröttünk köröz,
neki soha sincs "hazatér".
Részeg kukák csúszkálnak,
tótágast állnak a friss havon.
Lámpafény matat félvakon.
Kincset talál,
egy egész félszáraz kenyeret!
Egynapi kereset - villantja,
s odébbáll.
A házak sivár kalodák.
Csonka álmok foglára
őrzi a tegnapi napot.
Rég kioltott vágyak.
Horkolnak a zárt szemű
ablakok.
Egyikben gyertyaláng
pislákol, nem lobog.
Talán imát mond valaki,
vagy már "csak" bölcs halott.
dokk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése