S megláthatom: kiváltságos a rend.
A tisztás előtt léphet útra
Az idegen. Hívja a fény: dereng.
Óriások uralkodása
Minden lakójának természetes.
Látogatójukat tarthatja
Fogva, számára emlékezetes,
Hogy a tekintély hangok nélkül
És láthatatlanul uralkodó.
Nincs olyan, aki ki nem békül,
S keresné, hogy hol a mindenható.
Az árnyak között elrejtőzhet,
Akinek otthona ez a vidék.
Ha esik, ha fúj, lombtetőzet
Jótékonyan, bár ez nem cél, de véd.
Miért, hogy elvirult lett mára
Volt éltetőjük, a harsány, a lomb?
Zöldje megsárgult, s mindjárt barna
Ruhát ölt magára. Mert tékozolt?
Fehér törzseken fény mutatja,
Láthassa a vágyakozó szeme,
Hogy ősz van, s majd a tél elhozza,
Amire most utal a fák szine.
Miről szól nekünk ez az élet,
S van, amitől félhet bennünk a hit?
Erdőben otthonos a lélek,
Hiszen Napunk nevel, és nem vakít.
Zajokat még senki sem hallat,
Egyetlen úr felettünk az idő.
Dicséret illeti szolgádat:
Megmutatta, mi hozzád mérhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése