azóta nálam ilyen nincs, olyan van mint mamánál. :)
azok olyan klasszak voltak, minden cérna összekeveredett, és
kis fehér gyertyák voltak a fán. és mama istentelenül hamisan énekelt, meg
mesélt. istentisztelet hatkor... imádtuk, és utána volt a karácsony.
és a karácsonyfákat kivágták az új lakók.
anyuéké borzalmas volt, mert mindennek tip topnak kellett
lennie. A lakásnak, a fának a kajáknak. egyszer hazafelé jöttünk és Marci elsírta
magát, pár éves volt a kezében dömper nálam a többi játék meg az apjánál is, és
elsírta magát, hangosan hogy rossz volt!
utána örült már itthon, de érezte a feszült légkört.
Imádtad volna. Károlynak mesélni kellett róluk.
és egy régi újságcikket mutattam neki... ő mindenkit
meghallgatott. Elbeszélgetett a kéményseprővel, amellett hallgatta Laci
nagybátyám fejtegetéseit CSÁTHRÓL!!! Szakácsnő volt, de tudta minden emberben
hol a jó... azt hiszem most kellene élnie. Szerintem okos volt... de nem
tanulhatott. Átlátta a dolgokat, mi kell egy tizenévesnek, szeretet,
beszélgetés, zsidó orvos mentette meg az életét morfinista volt... hatalmas
mesélő mama volt, ha hülye helyen laktunk, egy veszélyes útkereszteződés
mellett, én nem egy karambolt láttam...... rohantunk akkor segíteni...míg jött
a mentő stb. rendszer volt az életükben, és ez a rendszer erre a stroke kutató
unoka, a papa mostoha unokatesója, mindenki emlékszik,. Örökké teli volt a ház.
Érted? Télen sokat olvastunk kézimunkázott a Mama.. nála már február 12-én
Lídia napkor tavasz volt... Papát mindig kihagyom, nagyon jó és csendes okos
rendszerető férfi volt....imádta habókát aki hajnali ötkor keltett minket, jaj
a Mariska! mindenhová elengedett a barátokkal, de néha nyarakon reggeltől estig
fürödtünk. rengeteget dolgozott, de délután félóra pihenés kellett a szívnek,
vagy olvasás. a fél falu nálunk volt. kámánné sírt 100 forintot
kért, mert az uram iszik. csodálatos volt a kert... hatalmas lugas, és teteje
is volt, kempingágy pokróc, estébe hajló beszélgetések.
hátul málnás az is nagy volt, virágok mindenféle gyümölcs.
apu szokott kaszálni. Az árokban nem mert onnan szedett a Papa a nyulaknak
füvet... Hol Joli jött, ő volt a műnő, se melle nem volt se foga, se haja mert
rákos volt de kigyógyult.. így hát a parókáit próbálgattuk. én imádtam, míg Eszter valamiért utálta. és mindig giccseket hozott, ha a hülye férjétől
beállított nyáron. a Marika aki 28 éves volt, sírva szokott átjönni, mert meg
kellett keresni az Ottót, és addig a kicsikre mi vigyáztunk. a Tündéék is
fiatalok voltak, ő is akkor jött amikor akart... :))
a Jóska bácsinak kapcákat varrt... meg a papa rosszabb
zoknijait odaadta neki, mert a felesége nem törődött vele. Lidi nénizte 10
évvel volt fiatalabb mamánál. volt egy nyári konyhánk és egy nagyon vastag
létránk, alatta maga hát kicsit odébb főzött vagy sütött. és hallgattuk a
meséket. hogy miért kellett a zsidóknál lekapcsolni pénteken a villanyt. mesélt
mici kecskéről, és hogy amikor meglátta hol lesz a fehér ház, akkor leült a bőröndre
nézte a földdarabot és sírt, akkor írta le két bőrönddel, két gyerekkel a
bombázások elől idejöttünk... és leírta... a koffer a két koffer
megvan..Vasárnap istentisztelet, előtte megfőzött a Mama, és Habóka én mama
templomba mentünk. Természetesen a lelkész is a barátunk volt, néha nekem
kellett vigyáznom Orsira a kislányukra... Ott hallottam teológus hallgatókkal a
Jézus Krisztus Szupersztárt. Imádtam őket. vasárnapi húsleves rántott csirke
saláta, sütemény gyümölcs ja mellé köret ...abból hétfőre is maradt. Kedden
volt a tésztás nap, a csikos. Mindig úgy gyúrt. szerdán főzelék csütörtökön
mondjuk bukta, vagy aranygaluska, császármorzsa esetleg hal... emlékszem, hogy hiába volt forgótárcsás mosógép meg centrifuga, volt katlan a papa mint a tábortűznél alágyújtott, és forró vízben
olyan sokáig mostak, de ott a papa is ugyanúgy.
Köszi, és a fecskék... ki kellett ám tárni a nyári konyha
ablakát, és jöttek a fecskék. Érdekes, hogy akkor törtek be, mikor a mama már
Mártinál élt Papa halála után.
Egy nap
Lengyelek állítottak be hozzánk. A kapu előtt robbant le a kis polski. Láttuk,
hogy nézegették a kocsit, "bekopogtak" a kerítésléceken. Kézzel
lábbal félig oroszul is, de beszélgettünk. Akkor még élt a faluban egy lengyel
nő. Elmeséltem nekik mi történt a vándorokkal. Tolmácsolt, mi Alicjaval és a másik
lányestvérével felfedeztük Beledet. A kastélyt bementünk egy csehóba. Ott
aludtak nálunk egy pedagógus házaspár volt akik minden pénzüket utazásra
költötték. Nevettem, amikor a yunost kis tévét nézte Georg, és meglepődött a
híradón. és az időjárást nézte. Lavórban mosakodtak meg, akkor még nem volt
fürdőszoba. :) Minden évben jöttek, és rendelték a rétest. Nem volt akkor hűtőláda,
Mama mindent befőzott, még Habóka gyógynövényeiből is rakott tüllzacskóba. A
répák a veremben voltak homokban. Nem fagytak el azok. A krumplihéj a ganajra
került (komposzt) és nem pet palackból ittunk, hanem üvegből málnaszörpöt. ami
nylon maradt, masli virágról eltette a Mama, bizony jók voltak az
ősszel kötött koszorúkra. a kedvenc könyveim az üvöltő szelek és a Jane Eyre
voltak. Faltam a könyveket, és ábrándoztam. Mama szerette az Unikumot de
azt eldugta, a tányérok mögé, és ha temetésre ment kicsit húzott belőle.
Nevettük, mert hiába volt bor, apu mindig elcukrozta, és papa 2 decit ivott
minden nap. ebéd után. Márti első férje (nagynéném) a Gyurka egyszer elaludt
délután , és előtte könyveket nézett, de leszakadt a könyvespolc, rajta árván
laffogott az, hogy könyvet még neked sem adok kölcsön:)) Papa faragta. Anyám
jött megállt, Gyurin egy halom könyv és a röhögést nem bírtuk abbahagyni....
Anyám rénézett. Ez jel! Ne menj hozzá a Juhász Gyurihoz! De hozzáment, kár,
hogy nem hallgatott anyura, mert elváltak. Mikiék nagyon szegényen kezdték az életet,
a fiúk nem lettek elkényeztetve. De ha hazajöttek a két unokának tejleves
kellett. :) Laci volt az álommanó, festett, Sárát a lányát hozta magával, én
voltam a modellje, ide menj ülj a fűbe, viszonylag jól tűrtem ezeket a
dolgokat. A gáton bicikliztünk rengeteget. Kutyánk mindig volt, mert kiszöktek
valahol. Minden kutyát pajtinak hívott a papa. Azt mondta volt paji, most új
pajti lett. Egyik kutyánk viszont farkaskutya volt, nem német juhászoztuk le. odaállt
a kapu elé, és rúgni kellett a labdát, ő elkapta mindet. Mama sok muskátlit rakott
a kútra, és egyszer leszedte őket, hogy újakat bújtasson. El volt húzva a tő,
igenám, de Frednek az volt a helye. Beleesett... Frédikém tarts ki, jaj, hol
van öregapátok, de a vödörbe nem fért bele. Kis Jóska bácsi ment le érte. A
kutya tüdőgyulladást kapott. Pokrócban rongyokba csavartuk, és minden nap jött
az állatorvos. Amikor tehettük kint ettünk, és kunyhót építettünk, vagy kócsa
bével, meg Ildivel ugráltunk a szénán. egyszer lecsúsztunk a közepébe, most mi
lesz? Papsajot ettünk a kakas elől. és ki akartuk írtani Habóka gyógynövényeit.
Cseppet sem voltam jó. Dini a nőit mindig elhozta bemutatni... volt egy
mondatuk mamával, ha nem volt okés a nő. Végülis táncosnőt vett el Dini, és
Juci táncolt mamával. Dini volt az "amerikai nagybácsi" akinek
Mercédese volt. :)) Mama szeretett utazni, de papa nem nagyon, megkönnyebbült,
ha Bükre mentünk a gyógyvízbe. Mama tornázott is. egy pléden ha eszébe jutott.
És a Negro! Azt meg a papa dugdosta előlünk... :)) Mennyire örültem hogy újra
van! Persze nem csak vidám volt az élet, voltak nehezebb napok is. de valahogy
ezeket a dolgokat helyükre tettük. A Lackó sem játékokkal játszott hanem a
cseresznyefáról felmászott a tetőre. Márti válása után egy évig itthon volt, és
innen járt át tanítani egy kis faluba. De most itt a neten egy nálam tíz évvel
idősebb Csabival együtt röhögtünk a girbegurba utcán. Hogyne röhögtünk volna!
Kissné jelenség volt .. de róluk már írtam, és itt laktak az Alízék, akik
méhészkedtek, de mindent rosszul csináltak, a mézpörgetés sem ment nekik, a
disznóölés sem... Ottó meg a kocsma. és
Mosó Masa akinek két ikerfia volt, és mindegyiket felcsíptem. A hatalmas
kovácsműhely. Komjáthyék a teheneikkel... és igen, a kéményseprő aki ki akarta
fizetni a semmit... Néha kevés volt a fa, arra emlékszem, és egyszer esőkabátot
loptak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése