Álom
Élesen megmaradt
emlékezetemben egy visszatérő álom:
nagyanyám sírjára
léptem, és magával húzott a mély. Csúf gnóm dörrent rám, ilyenkor felriadtam.
Kínok kínja volt minden estém.
Egy éjszakán
megjelent nagyanyám, lágy hangon ígérte, hogy mindig vigyázni fog rám.
Az ezt követő
éjjelen a gnóm újból várt. Gyengéden megérintett, intett, hogy menjek vele.
Hosszú lépcsőn
felvezetett a külvilágra. Gyönyörű, virágillatú liget tárult elém.
Boldogság fogott el,
és csak szaladtam, szaladtam a zsenge füvön.
Palacsintasütő
Vasárnaponként
férjem szüleinél ebédeltünk. Ahogy csillapodott éhségünk, egyre beszédesebbek
lettek. Fiatalkorukról anekdotáztak.
Apósom sok évi
ismeretség után megkérte anyósom kezét ezekkel a szavakkal: úgy szeretlek, hogy
lehozom neked a Holdat palacsintasütőnek.
Jót nevetünk a mai
napig rajta, pedig ők már nincsenek közöttünk.
Boszorkányok
A 20. század elején
a falvak népe még hitt a boszorkányokban. A fosztóban rémtörténeteket meséltek
egymásnak az asszonyok. A gyerekek félve bújtak anyjuk szoknyája mögé. Apám
levente volt, ő is hallgatta a mendemondákat. Sötétben ment haza. Egyszer csak
lerepült fejéről a sapkája. Lélekszakadva futott hazáig. Egy szemhunyásnyit sem
aludt. Alig várta a pirkadatot. Aztán hősiesen elindult a tett helyszínére.
Messziről látta, hogy a sapkája hintázik egy szárítókötélen. A sapka gombja
akadt bele. Többé már nem félt a boszorkányoktól, hiába is riogatta bárki.
Macska
A macskák önfejűek
és sértődékenyek. Egyik alkalommal simogatásra vágyott a cicám, de nem volt
kedvem hozzá. Először kimászott a 4. emelet párkányára. Leparancsoltam,
eloldalgott. Kis idő múlva vettem észre, hogy kitúrta a virágföldet a
szőnyegpadlóra. Tudta, hogy ezért nagyon haragszom. Egy órányi duzzogás után
ismét hozzám dörgölőzött. Mit tehettem, kibékültünk.
Hipp-hopp
Rokonlátogatásból
gyalog mentünk hazafelé. Az út rossz állapotban, gidres-gödrös volt. Egy lyukba
lépett hároméves kislányunk, elesett. Azt gondoltam, sírni fog. Ehelyett
felpattant, nagyot dobbantott és hadarni kezdte: hoppá Jézus csizmája!
Hipp-hopp hepe-hupa, pipi tolla pihe puha. Jót nevettünk.
Áldom anyósom nevét,
mert őtőle tanulta.
A sámli
Apám boldogan hozott
kislányomnak ajándékba egy maga készítette kis sámlit. Várta a hatást (mint a
kisgyermek, úgy szomjazta a dicséretet). A masszív jószág sokat kibírt: volt
szánkó, lovacska, kiskocsi. Mikor kinőtte gyermekem, a sámli először a konyha
egy zugába, majd tatarozáskor a nyári konyhába került, ott is maradt. Sokáig
szem elől tévesztettem, aztán nagytakarításkor megakadt rajta a tekintetem.
Eszembe jutott tíz éve meghalt apám. A mosoly az arcán, ahogy nézte a sámlival
játszó unokáját.
Lakásunk újra
megbecsült tagja lett, valósággal ikon, amelyre már az én unokáim ülnek vagy
játszanak vele lovacskásat.
Reklám
A '80-as években
nagy divatja volt a KLG gyújtógyertyáról szóló reklámnak. Még a csapból is az
folyt.
A motort szerelte
párom, körülöttünk lábatlankodott leánykánk. Kíváncsian nézte az apja kezében
lévő gyújtógyertyát. Apja megjegyezte, hogy nem jó. Erre megszólalt a kicsi
oktató hangon: a motoj motojja KLG dújtódejta. Hja!
A szoknya
nadrágot hordó lány
voltam. megszülettek már gyermekeim amikor anyám meglepett egy gyönyörű
szoknyával. magasított derék bő fazon. karcsú voltam benne fellángolt hiúságom.
viseltem akkor is amikor az oviba mentem gyermekeimért. egyik kezemben
bevásárlótáska másikkal fiam kezét fogtam mellettünk haladt nagyobbacska
lányom. zebrához értünk a szoknyámat fellebbentette a szél elengedtem a kicsi
kezét. ő elindult a zebrán. fékcsikorgás pillanatnyi sokk. az autó vezetője
türelmesen hagyta, hogy átérjünk mindhárman a járdára. a szoknyát a szekrény
mélyébe süllyesztettem, soha többé nem vettem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése