bent a teremben - késve érkezünk
a sötétítés nem tökéletes
zöld fény vág kintről
utat magának a homályba
keveredik a reflektorok fényével
melyek egy asztalt világítanak meg
mögötte férfi, 50 körül
ritkás lenőtt haja, szakálla
hajléktalan külsőt kölcsönöz
mégis szemek kereszttüzét élvezi..
ráérősen tesz-vesz az asztal mögött
dobókockával dob (mi egy ízben még az asztalról is legurul
a következő körben mikor dobásra kerül a sor fel kell állnia,
megkereshesse a földről)
irkába firkál, összeszerel távolról kivehetetlen
használati tárgyakat, sorozatban, ismétlődve
a percek egyre terebélyesedve csüngnek
növekvő szakállán, a közönség még figyel
mikor újra föláll ismeretlen eredetű könyveket helyez
a színpad előterében szabadon hagyott székek ülőrészére:
jel mire négyen felpattannak közülünk
és olvasni kezdenek
(a bolond fiú a szünetben majd tüzet fog kérni tőlem
cigarettája végére, jelenleg ő is csendben figyel)
a zajszínház a felolvasóktól ölti fel zaj jellegét
közönségből bontakoztak ki ők, majd hárman keresztbe tett
lábbal és egy terpeszben ülő, szemüvegükön átszűrten
hangosan recitálják szövegük - kakofóniáját (angol német francia
a nyelvek közül számomra a felismerhető) hangszóróból
áradó zajok erősítik
a loncsos férfi is tevékeny marad
már iratokat pecsétel és írógépbe ír: a lap végét csengés jelzi
(vajon minden férfi azt képzeli ha szimultán két nő szereti
akkor csengőszóra hármasban tovább élhetnek boldogan?)
hangzavarból vétettünk – mi tágul majd szűkül
ábécét olvas egy géphang (közben végére ér valami végső visszaszámlálás
féleség) néhol monoton ismétel néhány betűt
érződik az esze vesztett összevisszaságban a rend
a megmagyarázhatatlan színpadi cselekményben az értelem
még ha oly távoli is
vége akkor szakad mikor a szakállas felkiált hogy
kuss legyen (shut up) és mindenki:
az olvasók és a hangszóró is egyszerre elhallgat
hirtelen csend üressége karcolja a tudatokat
a hiányt befoltozandó: elszórtan beszélgetés kezdődik
cigivel a szájban vagy ropival a büféből
forrás:
http://www.litera.hu/haddszoljon/a-cseh-konceptualista-jozef-cs-megmutatkozik
A szerzőnek ez a verse nincs benne az utolsó, Zoo című verseskötetében. Ezzel a verssel a Literán találkoztam először, és azt hiszem, a szerző ellenére, és még sok mindenki más ellenére szeretem. Olyannyira, hogy a kedvenc verseim között tartom/tartottam számon. Próbált vele gps sok mindent, leginkább húzott belőle, hol kevesebbet, hol többet, rövidített változatok találhatók a dokkon is, a literán is. Ezzel ki is lúgozódott valamiképpen a lényeg.
VálaszTörlésEnnél a versnél (az eredeti változatnál) olyan különös élményem volt, mint a varázsképeknél – néztem, néztem, és egyszercsak létrejött valami, ami teljesen más, mint amit elkezdtem nézni. Ezt meg olvastam, olvastam, és a vers vége felé, egészen váratlanul, valami különöset éreztem: az eszeveszett összevisszaságban a rendet, a megmagyarázhatatlan értelmet.
Feltettem a szerző engedélyével, hátha valaki másnak is lesz „varázskép” élménye rajtam kívül.
(helyesírást nem ebből a versből kell tanulni – nekem papírom van arról/ hogy rossz helyesíró vagyok - :) írja gps Mentsvár című versében (Zoo))