A
Ionesco vallomások tanúsága szerint a képírás a nyolcvanas években
életbevágó jelentőségű elfoglaltsággá válik az egyre inkább a metafizika
kérdései felé forduló, szorongásaitól gyötört művész életében. “Ha abbahagynám
a festést, elveszne minden reményem. A színek, kizárólag a színek nyelvén
beszélhetek, és a színek is mondanak nekem dolgokat [...] a másvilághoz
kötnek.” -írja a La main peint című esszéjében. A kötet címe áttételesen azt is elárulja,
hogy a festészethez való vonzódása egyúttal a világ intellektuális úton való
befogadása iránti bizalom elvesztését is jelenti. A megállapítás hátterében
meghúzódó oppozíciót Denis de Rougemont, - akinek neve Ionesco tanulmányozása
folyamán szükségszerűen felmerül, hiszen a Rinocéroszok egy Denis de
Rougemont által megélt és elmesélt élmény hatására íródott - úgy fogalmazza
meg, hogy kézzel kell gondolkodni, (könyvének címe: Penser avec les
mains) és ugyan elsősorban polemizálni akar provokatív kijelentésével, megfontolt
érveket tud felhozni mellette. Például egy utalást Aquinoi Szent Tamásra,
akitől azt a gondolatát idézi, hogy “Az ember természeténél fogva rendelkezik
ésszel és kézzel”. Denis de Rougemont gondolatmenete a fogalmak meghatározásán
nyugszik. A kéz - akárcsak a kései Ionesconál - a gondolat megnyilvánítójaként
szerepel. Mire Ionesco elért a szépirodalommal való szakítás pillanatáig, már
jól ismeri a képiséggel kapcsolatba hozható misztikus irányzatokat és szoros
művész-barátságot kötött Juan Miróval. Egyes lithográfiái sugározzák a Zen-ből
megtanult alaptételt, hogy a világ abszurditására adott egyetlen hiteles válasz
a nevetés, azt írja egy helyen: “[...]vágyom arra, hogy eljussak a Zen
szerzetesek tudatállapotába, vágyom arra, hogy nevessek mint ők, a világ
komédiáján, élet és halál komédiáján.”
~ 00:13:17 - Les endimanchés (1986)
Anélkül,
hogy a gazdag szimbolikus tartalommal megtöltött formákat, színeket elemezném a
fenti a képen, így első, globális megközelítésben is látszik, hogy a fő
esztétikai elve a játékosság.
Egy
másik lithográfiája, melynek Caractères
d’imprimerie ionesciens à la manière des idéogrammes (1985) a címe:
~
00:14:30
Kék
rácsozatban keverednek jól felismerhető számok és betűk, a kevésbé nyilvánvaló,
de írást idéző egyéb karakterekkel. A négyes különböző módosult alakjai, annak
a kétszerese, a nyolcas (ami egy kilencven fokos fordulattal mindjárt
végtelenjel is lehet) utalnak művészete misztikus forrásaira. Megjelenik még a
számok tartományából a 0, 2, 3, a számmisztika iránt elkötelezettek nagy
örömére. De találhatunk a görög ábécét idéző formát, vagy egy konkrét
kortársra, Yves Saint-Laurent-ra tett utalást, mintegy a különböző kultúrkörök
egyidejű jelenlétét sugalmazva. De van fordított dupla V is, ami mintha az
éjszakában szállna, fordított kérdőjel is, reménykedő zöld háttérrel. Az
atomjaira, jeleire hullott nyelvet a megsemmisítő szétszóródástól egy színes
rácsozat védi meg az így létrejövő fúzióban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése