2016. június 2., csütörtök

garai péter sándor Eilat

Az érzés közel megfoghatatlan, miközben 
nézed a kavicsokat a vörös tenger partján, a fenéken, 
a sós víz fodrozódását ahogy fehér habként a hullámtörőnek 
csapódik, majd a lábadon csordogál. 
A bőrödön érzed a napolaj édeskés szagát, 
tengert, a tűző napon pácolódó kövek, a pálmafák távoli illatát, 
amit odébb lök a sivatag felé áramló légvonat
A torkodban maradt kesernyés íz a korty sör után
A füledben NECKS, ausztrál jazz, szerteszét szórt 
hanghullámai (vertigo), a távolban Akaba, fűszeres Jordánia
fahéj káprázata 
Leszálló repülő zúgása, hangos
parti ricsaj zaja hatol be csak. Rozsdásodó
platform nyúlik befelé, rajta félig érthetetlen felirat
miszerint szandálba lépj a tengervizébe, ha jót akarsz 
A megkönnyebbülést, mivel órákkal korábban végeztél 
a munkában, követelőző vizelési inger szennyezi
Optikai csalódás, hogy menned kell örökre
a sziklákon ülve maradsz
A kezedre homok tapad 
ahogy kitámasztod magad a hátad mögött
egy napernyő ajándék, inverz napsütésébe burkolózol

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése