Egymásba tévednek beszédek, nyelvek.
Egy pohárban, mint plazmát, meglellek. A
teoretikus elme ötleteket olvasmány-kontextusokban áztat. Viszi magával, mint
csiga a házat. Majd kipottyan az elmélet. És nem roppan össze. Őrzik az élek. A
gondolkodásnak egy film vet véget. Egyszerűen elveszti a terrénumot, amiben kép
lett. Megöli az elmélkedés lényegét a gyűlölet . Itt vannak például a panelek,
mint szépre csiszolt szövegek. Kis eleven, szerves modulok. Aranyba forrt,
igazgyöngy-elemek. A mozdulat, mint tárgy. Szelep. A száj, amely kimondja azt,
hogy létezés. Minden mondat ősrobbanás.
Térnyerés. A száj, mint műtárgy. Tevékeny redőny. A hús-meleg névből nő ki
a nőm. Kivágsz szikével egy húsos mondatból és betoldod. Mindenki a saját szájában él. Fogaink között
szó-tok. Hemzsegő, kék zselé. Azután egy encián radír. Egy feltételezés
tényeket alakít. A rúd begörbül, behajlik, belefúródik a laticelbe. Hinni kell.
Isten alapelve . A múlásról lebeszélt idő új utakra vezet. S megtalál minden éjjel a valóságon
átemelhető keret. Az értelem belemerül a nyelvbe. Mint
óceánba a hegyek. Szertefoszlanak az elvek. Földre locsolt ecet. A reggeli
utópia puha. Ahogy elgondolod, szétolvad a szádban. Babapiskóták és
esőcseppekből szerkesztett számtan.
Must
Digitális Kalamáris Kiadó
2015. Szarvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése