Mert hősök nem születnek.
A kor s a pillanat
szorítja azzá őket
valami prés alatt,
s ha beléjük karcolni
ideje nem marad
a hangzatos eszméket,
hát utólag farag
föléjük síremléket
- márványba vert szavak –
s a koszorúkon lifeg
a hazug gyászszalag.
A lenyelt vélekedés,
mint fémet a savak,
széjjelmarja a gégét,
amíg ki nem szakad
a torokból a szégyen,
s mint régi filmszalag,
ideidézi őket,
a sorvadt árnyakat,
kiket hősnek nevezni
hol kell, hol nem szabad,
s akikre akaratlan
ez a sors rászakadt.
Az idő megáll egy percre,
aztán tovább szalad,
nincs kortynyi irgalom sem,
vagy jóság egy falat,
tátognak tört gerinccel,
mint partravont halak.
Ha újratemetik is,
mindegyik ott marad
arccal földnek fordítva
- hogy bosszú vagy harag? -,
feküsznek ölnyi mélyen
a rettegés alatt
nincs új üzenet
noran, 2004
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése