2017. október 3., kedd

Versajánló

Dulcinea balra el, én kiszedem
a  szekrényből  az  írógépet,  befűzöm  a  henger  mögé
az "égboltot" azaz  a  géppapírt,  s ott tátong előttem
a  végtelen  fehérség,   kékség   (káprázik  a  szemem)
olykor  kis  bárányfelhők  jelennek  meg  a  retinámon,
mintha egy nagy díszlet lenne  a  lap,  egy  mű-égbolt,
ami tulajdonképpen  egy  függöny,  s félre van gombolva
a  bejárat,   nem  cipzár  van  az   ablakokon,   hanem
gombok,
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése