Ha Januárt vágyom,
kemény fagytól kékes
hóra gondolok,
kopott ujjú fákra
ott túl a dombokon,
hideg csípős szélre
mi a hópihét kergeti
hajszolja,űzi,
hopp itt felkapja,
amott leteszi,
mint a vadlovak
szaladnak
fehér habos szájjal,
patájuk hol dobban
jég csillan
a nyomában,
fehér dús sörényük
szél cibált hó perem,
csillám fényt terítnek
a tájon és a szívemen,
csodával tölt el
varázslatos érzés,
bár nem rég múlt
karácsony
most hozta a fényét,
mint megkésett vonatra
dohogva felszállok,
megnyugszom végül is
és suhanok a szánon,
kopár fák intenek,
kell ez a béke
ez a
selyem fényű csend
benn,
égő nyomot rejt el
szétterül
a szívemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése