Égre villan a Föld s ragyog, de nehéz iramú.
Ülepe vak ködbe lóg, mégis kínosan hiú.
Hősei gépen szállnak, s üdvöt osztanak hévvel,
kivonatolják s küldik, hogyan harcolj az éggel.
Nyakon csípnek egy pózban, egy nővel vetnek tűzbe.
Csípős főzetbe mártnak, kínod szúr, mint a tüske.
Hurokba görbült utad végre egyenesedne,
de markodban nincs semmi, görbe tükör az este.
Ledér ború melle csüng hegylábak közt a völgybe,
lemossa a nevedet erdődnek minden tölgye.
Hősei gépen szállnak, s üdvöt osztanak hévvel,
kivonatolják s küldik, hogyan harcolj az éggel.
Nyakon csípnek egy pózban, egy nővel vetnek tűzbe.
Csípős főzetbe mártnak, kínod szúr, mint a tüske.
Hurokba görbült utad végre egyenesedne,
de markodban nincs semmi, görbe tükör az este.
Ledér ború melle csüng hegylábak közt a völgybe,
lemossa a nevedet erdődnek minden tölgye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése