Fűri Mária
Hajamba beakadt egy bőregér
A tényt elviseltem viszonylag bátran
Kiszabadult. Vajon néznél-e hátra
S lenne-e gusztusod rá, hogy egyél?
Éjjel denevérrel tele a puszta
Visszatérő álom és megvisel
Féltem denevérek hada visz el
Pszichoanalitikusom lapozta
Könyveit bőszen, remélve talál
magyarázatot és visszabillen
életem szokott medrébe. Halál
nem fenyeget, mondta, nekem illem
parancsolta, bólogassak. Fa áll
bőregerekkel. El egy sem illan
Fűri Rajmond
Te voltál a macska, s én az egér.
Biztatgattál, mondtad egyek csak bátran.
Azt kérdezted, miért fordulok hátra?
Drágám, nem akartam, engem egyél.
Nászutunkra várt már minket a puszta.
A természet díszes ruhát visel.
Násznagyunk tudta, hogy hová visz el.
Katalógusait végig lapozta.
Hittük, csoda lehet, amit talál.
Választása, bíztunk, javunkra billen.
Fiatalnak messze még a halál.
Akkor juthatott eszembe az illem.
Sors elágazásnál jelző fa áll,
s rajta írás: vigyázz, kedvünk is illan!
(Fészbuk csoport: Közjáték, Kiss Judit Ágnes feladványa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése