Nem vagyok senkinek lelki szemétláda
Magamat se tudom berázni gatyába
Néha csak bámulok fejemen keresztül
Nem hallok meg harangszót se mikor csendül
Űrben fekete lyuk. Kellős közepébe
Rakott bele Isten mikor ideére
De hírlik az is, hogy létezik fehér lyuk
Ahogyan létezik kabáton a gomblyuk
Azon kiköp engem. Kint leszek az űrben
De meglehet ott is csak ülök a zűrben
Kérdeznek valamit, ott se válaszolok
Keringek csak csöndben, ahogy a csillagok
Ha magyar huszárok facsarhatnak felhőt
Ez se lehetetlen, bár az ember felnőtt
Mese vagy tudomány, keveredik bennem
Nem kompetenciám, a fán mi teremjen
"Szívetek mélyéből írott verseiteket várom." Kiss Judit Ágnes feladványára
VálaszTörlés