Mikor a Doberman nagykamasszá érett,
virágos jó kedve gyorsan odalett;
rájött, hogy sok mást is tartogat az élet:
lírai órákat, fontos szerepet.
Korábbi életét hibásnak találva
túladott megszokott jó játékain,
unottan lődörgött szobáról szobára;
vinnyogott, ha benn volt, könnyezett, ha kinn.
Hosszú napokon át figyelte a gazda,
aztán döntött csak: az ebtelepre ment,
s hogy kutyája búját végleg elmulassza,
hozott egy teltkarcsú, szép Doberwomant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése