"Abban hiszek, hogy sosem leszek a régi."
Clavius tribunus
Szép film a Feltámadás. A Ben Hur-ban csak a római szálat szerettem, a leprás nő-hősök csodálatos gyógyulása 'testidegen', hiteltelenül lóg a történeten. De a Feltámadásban a két szál összeér. Clavius a kötelességtudó római, aki mindent teljesít, amit rábíznak, mégis, keres valamit. A találkozása Jézussal és a tanítványokkal azért szakrális, mert valami szerethetőt él át. Egy másik viszonyrendszerrel szembesül, nem azzal, amihez hozzászokott. Ez után az élmény után elhiszi - velünk együtt - a csodákat. A csodálatos halszaporítást, a leprás gyógyulását, a mennybemenetelt. Mégsem válik feltétel nélküli hívővé: a mottó fejezi ki, amit érez, és ez közel áll hozzánk. Mert a mai ember hite esetleges. Kételyek vannak akkor is, ha van megérintődés. Ezért érzi közel magához Clavius tribunust.
(Szemben egyes visszaolvasott kritikákkal, nekem minden színészválasztás telitalálat, beleértve a fő- és mellékszereplőket egyaránt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése