Még élt a felesége,
amikor együtt megvették az urnát. Bár a férfinak nem tetszett az
ötlet, az asszony ragaszkodott hozzá, mindkettőjük hamvait majd
ebbe az urnába temessék. A nő mindig erőszakosabb volt, a férfi
kezdetben még megpróbálta a saját akaratát is érvényesíteni,
de hiába. Ahogy teltek az évek, hogy elkerülje a vitát, inkább
mindent ráhagyott a feleségére. Csendben, befelé morgott, pedig
néha szeretett volna visszaszólni. Az urnavásárlásba is
beletörődött. Öregkorukra nem sok közük volt már egymáshoz.
Úgy laktak a közös lakásban, mint két idegen. Élték a
mindennapokat, csinálták a megszokottat, alig szóltak egymáshoz.
Mégis, bármi történt a hosszú évek alatt, amikor az asszony
gyógyíthatatlan beteg lett, a férfi becsülettel ápolta. Talán
az elesettsége miatt, talán mert először fogadta meg a tanácsait
és hallgatott rá. A betegségbe aztán rövid időn belül
belehalt. A férfi elhamvasztatta, de hazahozta a lakásukba az
urnát.
Akkor kezdett a
feleségéhez beszélni. Bárhová ment a lakásban, vitte magával
az urnát. Arra gondolt, megkönnyebbül, ha végre kiöntheti a
lelkét. A konyhában letette az asztalra, majd hozzálátott a
főzéshez. Sertéspörköltet csinálok, mondta az urna felé
fordulva. És jó, zsíros sertéshúsból, ahogy mindig is szerettem
volna. Hiába kértelek, te ragaszkodtál a csirkemellhez, ahhoz a
száraz csirkemellhez! Végre ennek igazi szaftja lesz és nokedlival
fogom enni. Te tésztát főztél évekig mellé, pedig tudtad, anyám
is nokedlivel tálalta. Annyira utáltad az anyámat, hogy még ezt
is másképp akartad csinálni. Legalább miattam, kedves is lehettél
volna hozzá.
Hitt abban, amit mond,
azt hallja a felesége és örült, végre nem tud visszaszólni. A
fürdőszobában teleengedte a kádat és fürdéshez készülődött.
Az urnát a polcra helyezte és ahhoz beszélt. Most kedvemre fogom
áztatni magam, ameddig nekem jólesik. Lehet, órákig ülök majd a
vízben. Hiába szerettem volna, te a zuhanyozást erőltetted.
Spórolásból talán? Ezt már soha nem tudom meg. Nem került volna
az sokkal többe, hidd el. Ezt a kis örömöt nem adtad meg nekem.
Tudom, én vagyok a hibás, miért nem álltam a sarkamra, miért nem
harcoltam legalább a fürdésért. Ha már a csirkemell pörköltbe
beletörődtem.
A
fürdés után leült a nappaliban, az urna a dohányzóasztalra
került. Bekapcsolta a televíziót. A délután bevásárolt
nassolnivalókat odatette az urna mellé. Végre úgy tévézek,
ahogy mindig is szerettem volna, amit te soha nem néztél jó
szemmel, mondta. Nem szólsz rám, ha a szőnyegre leesik véletlenül
valami, ha a lila héjával együtt eszem a mogyorót. Először most
is azt kezdte mohón magába tömni, nem volt türelme rendesen
megpucolni, miközben le sem vette a szemét a televízióról. Akart
még valamit mondani, de abban a pillanatban nem jött ki több szó
a torkán. Erősen köhögni kezdett, majd fulladozott, végül
elkékülve oldalra dőlt a fotelben. Két nap múlva törték rá az
ajtót a szomszédok. A boncolási jegyzőkönyvbe annyi került,
hogy a halál oka, mogyoróhéj okozta fulladás.
A férfit a rokonai
temették el. Nem tartották a feleséggel a kapcsolatot, nem tudtak
a tervezett közös urnáról sem. Az urnáról, amit valaki a
szomszédok közül, a dohányzóasztalról ellophatott. Azt sem
tudták, hogy a szép urnát, a feleség hamvaival, már rég egy
aukciót megelőző kiállításon csodálják. És másnap, az
aukción, egy nő megvásárolja, majd otthon döbbenten fedezi fel
benne a hamvakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése