Ahogy a gyerekek látták. :)

Miklósi-Vári Katinka (1972 – 2010) unitárius lelkész virágzó hitéletet teremtett Debrecenben. Az a néhány év, míg itt volt, életem meghatározó élménye volt. Liberális volt és spirituális, hajlékony és eltökélt. Erdélyi és európai.

A gépem nézegetve elém kerültek utolsó „munkája” dokumentumai a 2007-es konfirmálásról, ahogy a gyerekek összefoglalták a felkészítés során szerzett élményeiket.

A konfirmálás számomra egy nagyon jó élmény volt, amire örömmel gondolok vissza. Az elején még nagyon izgultam, féltem attól, hogy elfelejtem a válaszokat, de ez szerencsére nem történt meg.

Erre az eseményre nagyon sokat készültünk. Az előkészítésen voltak kisebb viták is, amikben nem nagyon értettem egyet Katinkával. De Katinkának köszönhetem, hogy olyan kérdéseket is megértettem és elfogadtam, amikről korábban mást godoltam.

Az úrvacsora vételben is most részesülhettünk először életünkben. Nagyon izgultam e közben is.

Még az is tetszett a konfirmációban, hogy a családom is együtt volt. Sajnos Erdélyből nem tudnak gyakran jönni a rokonok. És már régen volt olyan, hogy az erdélyi rokonok és a magyarországi rokonok együtt voltak.

Igazából nagyon nehéz szavakba foglalni azt, hogy mit éreztem a konfirmálás alatt. De nagyon jó élmény volt.

Anna

A konfirmálásról

Nagyon sokat készültünk konfirmandusok, Katinkával a konfirmációra.

Mivel most konfirmáltunk, először vettünk úrvacsorát. Régen (nem is olyan régen) mindig furcsálltuk – Pannival – a tesómmal, hogy mindenki kimegy úrvacsorát venni, és mi ott ülünk, de most már mi is kimehetünk a gyülekezettel úrvacsorát venni!

A konfirmálás elején izgultam, de az első kérdés után már nem.

Én sok mindennel tartozok Katinkának, hogy ennyit foglalkozott velem és a konfirmandusokkal.

Nekem nagyon sokat jelentett a konfirmáció, mert tovább gyarapítottam az unitárius vallást!

Nekem ennyit jelent a konfirmáció,

Orsi

Anyukámmal együtt konfirmáltam, viszont a konfirmandus órákra csak a konfirmáció előtti pár órára jött el. Nekem a konfirmandus óra nem előkészítésnek számított, hanem hitem tisztítása, de legfőképpen lelkem erősítése. Én a konfirmációt nem feleltetésnek, viszont hitem bizonyításának éltem meg. Én úgy érzem tényleg segítségemre van. Úgy gondolom az unitárius vallás tisztán hirdeti Jézus és Isten történetét. Én igazán élveztem. Szerintem jó választás volt.

Fiona

Amíg a káté-órákra jártam, eszembe se jutott, hogy ennek egyszer vége lesz, mert már az életem részévé vált, hogy minden kedden eljövök Katinkához, és olyan dolgokról beszélgetünk, amikről a mindennapi életben nem. A válaszok megtanulása először csak kényszernek tűnt, de miután megtanultam szavakba önteni a gondolataimat, már öröm volt eljönni.

Nagy szabadságot jelentett, hogy mindenki a saját szavaival válaszolhatott a kérdésekre, mert a 19. században élt unitárius emberek felfogása különbözik egy mai unitárius véleményétől.

Nagy élmény volt a konfirmálás, és mindig nagy örömmel fogok visszagondolni

életem egyik legfontosabb eseményére.

Réka
  

J