Az emlékezet olyan
fotókat készített bennem, melyeknek egyes részei stabilak, szinte
megváltoztathatatlanok, más részei azonban élénkek, nem is fotók, hanem filmek.
Egyes részei ennek az emléknyomnak körbejárhatók, beszélgetni lehet velük, és
válaszaik alkalmassá teszik őket, hogy alakuljanak. Más részek makacsok, ha
mögéjük akarnál nézni, veled együtt fordulnak, hogy mindig ugyanazt az arcukat
mutassák, miként a Hold a Földnek. Egyes részek hűtlenek. Lecserélődnek,
átalakulnak. Szerelmed szeme színe, szerelmed maga. Az ilyen részleteknek talán
nem a tartalmuk, hanem a helyük a fontos. Természetesen van olyan, amelyiknek
éppen a helye nem fontos, ez a kis mozaik (ami megint lehet élettelen fotó vagy
mozgékony film) ide-oda siklik a képen, ő állandóan szem, azaz emlékezet előtt
akar maradni. Emlékeim a szomorúságról vagy megszegett ígéreteimről ilyenek.
Bejegyzés a szerző engedélyével.
VálaszTörlés