... a késve megtalált jelen felé
úgy írom, ki másnap már nem él,
hogy jól vagyok, minden végveszély
lepergett már az utolsó percnyi képsoron,
az is, mikor színt kellett vallanom.
A hímzésemen keretre feszítve
rózsától a porzóbibéig groteszk a lét íve,
csak esendő levelek maradnak fenn
a mélypontokkal kivert gobelinemen.
Hurkok és szúrások! Készül a csipke!
Árnyalt fonákjától inflálódik ez a világ!
Nagyon mély, nagyon régi hibák.
Csak feltételezem mi van a kereten túl.
Belül mélypont, előrajzolt szívminimum
forrás dokk
"... ezt a verset egy Péreli Zsuzsa gobelinhez
írtam. Első világháborús katona és a párja színét és fonákját szőtte meg, az
arcuk helyén, két példányban, aszerint, hogy a vérzivataros időben ki kit
hagyott el, vagy halt meg..."
Amnézia A, Amnézia B Szombathelyi Képtár
Felfigyeltem a dokkon erre a versre. A Nagyítóban találkoztam vele, különösebb vita nem volt. Nem is biztos, hogy jól értettük. De volt egy megérintődés, egy különös hangulat- és gondolatvilág, ami átjött. A két gobelint, ami a verset ihlette, feltétlenül érdemes megnézni, mert szokatlan alkotás, megrázó.
VálaszTörlés