S míg szoborkeményen áll
a feltartott ujjú lelkiismeret,
csak bámulunk magunkba,
szórnánk hamut, ha lenne,
húznánk sarut a lábra,
vágnánk a múltba ösvényt,
kővel sebet az arcra,
bújnánk vacokba, zsákba,
hajunk borotva szántja,
tennénk jelet ruhánkra
akármit is tehetnénk
nincs mód a megbánásra.
Különlét PONT
2008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése